Kaszap István
Tiszteletre méltó Kaszap István Vilmos (Székesfehérvár, 1916. március 25. – Székesfehérvár, 1935. december 17.)[1] magyar jezsuita novicius. Sírhelye a székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplomnál ma is ismert zarándokhely. ÉleteKaszap István mélyen vallásos családba született, Kaszap Lajos és Vinkler Róza fiaként. Két bátyja és két húga volt. Első iskolai éveit szülővárosában, a Belvárosi Elemi Iskolában, középiskolai tanulmányait a Ciszterci Szent István Gimnáziumban végezte. Nagy akaraterővel és szorgalmas munkával jeles tanulóvá küzdötte fel magát. Kitűnő tornász volt, 17 éves korában a Dunántúl ifjúsági bajnoka lett. Részt vett a cserkészmozgalomban, hűséges kongreganista lett. Szerzetesi életre vágyott, de kételkedett önmagában, hogy vajon méltó lesz-e a papi hivatásra. Sokat imádkozott és végül a jezsuita rendet választotta. 1934. július 31-én kezdte meg szerzetesi életét a budai Manrézában. Hamarosan ismeretlen betegség támadta meg. Többször megoperálták, fájdalmas kezeléseket kapott, de nem tudtak rajta segíteni. Nagy bánatára 1935. november 3-án el kellett hagynia a Manrézát. Nem sikerült megvalósítani álmát, hogy jezsuita szerzetes legyen. 1935. december 17-én hunyt el szülővárosában. Ekkor a székesfehérvári sóstói temetőben temették el, de később exhumálták, és a Prohászka-emléktemplom mellé épített kriptába temették. Születésének századik évfordulóján a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a nemzeti sírkerthez csatolta a sírját, mely odatemetése óta közismert zarándokhely.[2] Boldoggá avatási pere 1941. október 11-én kezdődött először, de a háború közbeszólt. A pert a Székesfehérvári egyházmegye nemrég újra megindította. Tiszteletre méltó Kaszap István emléknapja: november 13. Emlékezete
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia