Karl Abraham
Karl Abraham (Bréma, 1877. május 3. – Berlin, 1925. december 25.) német tudós, a pszichoanalízis korai képviselője, Sigmund Freud munkatársa, aki őt a „legjobb tanítványnak” nevezte. ÉleteBrémában született. Apja Nathan Abraham zsidó hittanár (1842–1915), anyja Abraham Ida (1847–1929) volt.[1] Orvosi tanulmányai lehetőséget nyújtottak arra, hogy állást szerezzen a Burghölzi Svájci Elmegyógyintézetben, ahol Eugén Bleuler praktizált. Itt ismerkedett meg a Jung-féle pszichoanalízissel. 1907-ben találkozott Sigmund Freuddal, akivel haláláig kapcsolatban állt. 1910-ben Németországba visszatérve, megalapította a Berlini Pszichoanalitikus Társaságot.[2] 1914-től 1918-ig, majd 1925-ben a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaság elnöke volt. Karl Abraham Freud munkatársaként foglalkozott a mániás depressziósok kérdésével is. Munkájuk eredménye a „Mourning and Melancholia” című közös publikáció volt 1917-ben. Mentora volt egy befolyásos pszichoanalitikus társaságnak, melybe többek közt Alexander Ferenc, Karen Horney és Helene Deutsch is tartozott. Korán, 1925. december 25-én halt meg tüdőfertőzés okozta komplikációban.[3] Magyarul
Jegyzetek
Fordítás
|
Portal di Ensiklopedia Dunia