|
Kancsalság
A kancsalság, más néven szemtengelyferdülés (az asztigmatizmust is nevezik helytelenül szemtengelyferdülésnek) egy többnyire gyerekkorban kezdődő szembetegség, amire jellemző, hogy a két szem nem tud ugyanoda nézni, ezért nem jön létre kétszemes látás. Főleg gyerekek betegsége. Habár kívülről is látszik, a kancsalság nem tekinthető pusztán szépséghibának, hiszen a térlátás hiányáról van szó. Emellett a két szem két különböző képet lát, és kettőslátás alakul ki. A gyerekek agya ezen úgy segít, hogy a gyengébb szemből érkező jeleket kiszűri. Felnőttkorban szerzett kancsalság esetén az agy már nem képes erre; a felnőttként kancsallá váltak kettős látásra panaszkodnak.  Ha nem kezelik időben, akkor a kancsal szem tompalátóvá válik, azaz semmilyen korrekcióval sem lehet jól látni vele. Egyéves korig élettaninak tekinthető, ez után azonban kezelni kell. Típusai
A kancsalság nagyságát a kancsalság szögével mérik. A kancsalsági szög a fixáló szem és a kancsalító szem nézési iránya által bezárt szög. Az egészséges szem kancsalságának mértéke 0 fok (orthotropia). Ha távolra nézéskor a kancsalsági szög állandó, akkor a kancsalság konkomitáns; ha függ a nézési iránytól, akkor inkomitáns. Ezeken belül további szindrómák különíthetők el. A fúzió a térlátás kialakulásának egy lépése, a két szem által alkotott képek egybeolvasztását jelenti. A kancsalság intermittáló, ha a fúzió részben működik, és állandó, ha a fúzió hiányzik. A külső szemlélőnek leginkább a kancsalság iránya tűnik fel.
Mindezek tetszőlegesen kombinálódhatnak is. OkaiA kancsalságnak mint rendellenes reflextevékenységnek lehetnek érzékelési vagy mozgási okai. Veleszületett is lehet.
A bénulás okai lehetnek a idegrendszeri elváltozások (központi, környéki vagy az izom beidegzésében), de okozhatják sérülések, gyulladások, daganatok, mérgezés, keringési zavar vagy fejlődési rendellenesség. A bénulás érintheti a fixáló vagy a kancsal szemet. Egy tényező önmagában még nem feltétlenül okoz kancsalságot, de ha több feltétel is teljesül, akkor a kancsalság megjelenése valószínűbb. KövetkezményeiA kancsalság elváltozásokat okoz a látásban és a szemizmok mozgásában. Mivel az egyik szemből érkező kép elvész, térlátás nem alakul ki. Az állandó egyszemes kancsalság emellett tompalátást okoz. Ez azt jelenti, hogy úgy leromlik a kancsal szem látásélessége, hogy nem is lehet helyrehozni, vagy korrigálni. A váltott szemes kancsalságban a tompalátás helyett nem a két szem sárgafoltja között jön létre kapcsolat, hanem az egyik szem sárgafoltja a másik szem sárgafolton kívüli területével fog együttműködni. Ez az anomális retina korrespodencia. Azoknál a szemizmoknál, amik állandóan meg vannak rövidülve, rögzül a tartósan rövid állapot, és elernyedve is rövidek maradnak. A szervi rövidülés általában nem érinti az adott izom teljes keresztmetszetét, illetve hosszát. A bénulásos kancsalságot a beteg kényszerfejtartással, vagy azzal kompenzálja, hogy a bénult szemével fixál. A nagyobb kancsalsági szög miatt ilyenkor könnyebben elnyomható a kancsalító szemből érkező kép. A kényszerfejtartás iránya megegyezik a bénult izom működésének irányával. Ezek az elváltozások a kancsalság gyógyítását is megnehezítik. Minél erősebbek, és minél inkább rögzültek, annál nehezebb a kancsalságot gyógyítani. FelismeréseKancsalságra ad gyanút, ha a két szem sohasem néz ugyanoda. Egyéves kor alatt a két szem mozgása még nincs összehangolva, ezért nehéz megállapítani, hogy a baba tudna-e mindkét szemével ugyanoda nézni. Kancsalság gyanúja esetén több vizsgálatot is elvégeznek azért, hogy felismerjék, a vizsgált személy valóban kancsal-e, és ha igen, akkor mennyire. A takarásos próbában két és fél éves kor alatt először az egyik, majd a másik szemet takarják, és figyelik, hogy a takarás után elmozdul-e a szem valamelyik irányba. Ezt az elmozdulást beállító mozgásnak nevezik. Tompalátásra ad gyanút, ha a gyerek tiltakozik a takarás ellen. Két és fél éves kor fölött megvizsgálják a látásélességet képekkel, Landolt-gyűrűkkel (elforgatott C betűk), vagy Snellen-kampókkal (elforgatott E betűk). Ha a gyerek (még) nem beszél, akkor kis karton E-t vagy C-t adnak a kezébe, amit a látott irányba fordít, mivel ebben az életkorban a gyerek még nem tudja kéztartását megfelelően szabályozni. Ezután végzik a takarásos próbát, amiben a gyerek egy távoli, majd egy közeli pontot néz, és a vizsgálatot végző személy eltakarja az egyik, majd a másik szemet, figyelve, hogy a takaratlan szem nem végez-e beállító mozgást. A rejtett kancsalságot többszöri váltott takarással vizsgálják, amiben a váltás olyan hirtelen történik, hogy a két szemnek nincs ideje a kétszemes fixálásra. A beállító mozgás jelenléte rejtett kancsalságra utal. A takarásos próba alkalmas a fixálás módjának meghatározásához is, de a fixálás helye szemtükörrel állapítható meg. A kancsalság nagyságát a corneális reflexkép helyzete alapján becsülik, és Maddox cilinderrel mérik. A prizmalécet a vizsgált szem elé helyezik, és újra elvégzik a takarásos próbát. A prizma erősségét addig fokozzák, amíg a beállító mozgás nem észlelhető. A kancsalság foka ennek az erősségnek a fele. A szöget minden irányban lemérik, és nagyságát közelre, illetve távolra tekintéskor is meghatározzák. A közeli vizsgálathoz egy három dioptriás szemüveglencsét is használnak. Az érzőműködés vizsgálatára a négy pont próbát, más néven a Worth-tesztet használják. A jobb szem vörös, a bal zöld lencsét kap. A vizsgált személytől öt méter távolságban négy pontot mutatnak, amiből egy zöld, egy fehér, és egy vörös. A vizsgált személynek meg kell mondania, hogy hány és milyen színű pontot lát. Ha kancsal, akkor csak zöld vagy vörös pontokat lát. Mindezek mellett átvizsgálják a szemet, és a szemfeneket, továbbá vizsgálják a pupilla reakcióit, bénulás és a divergenciahiánya esetén neurológiai vizsgálatokat is végeznek. KezeléseA kancsalság kezelése évekig is eltarthat, ezért a család és az orvos hosszú távú együttműködésére van szükség. A kezelés egyszemes kancsalság esetén a nem kancsal szem takarásával kezdődik. Ügyelni kell arra, hogy a jól látó szem ne legyen egy hétnél tovább állandóan takarva, mert akkor az eredetileg jól látó szem válhat tompalátóvá (okklúziós amblyopia). A takarást hetente egy fél napra szokták megszakítani. Ez a fázis addig tart, amíg a kancsal szem vissza nem nyeri teljes látóélességét. A jó látóélességet a kancsalság alternálóvá válása jelzi. A váltó, vagy váltóvá vált kancsalság kezelését váltott takarással kezdik az anomális retina korrespodencia kialakulásának megakadályozására, illetve megszüntetésére. Ha ezeket kiküszöbölték, akkor a gyerek szemüveget kap, ami a kancsal szemet közelre, a fixáló szemet távolra korrigálja (monovíziós technika). Már csecsemők is kaphatnak szemüveget, amit a teljes látóélesség eléréséig viselniük kell. A teljes látóélesség elérése után megműtik a kancsal szemet. Legjobb a három-négyéves kor, mert ekkor még lehetséges a térlátás kialakulása. A térlátás kialakulását szemtornával segítik. A műtét célja a kancsalság kiküszöbölése, illetve öt fok alá csökkentése. Utána újra megvizsgálják a szemet, és az akkor fennálló állapottól függően adnak új szemüveget. A maradék konkontamináló kancsalságot hasábos, az inkontaminálót bifokális szemüveggel korrigálják. Az eredetileg is kis mértékű, vagy rejtett kancsalságot szintén így korrigálják. A bénulásos kancsalság vizsgálata és kezelése csapatmunkát igényel. Az első tünetek észlelésétől kezdve egy évet várnak az állandó állapot kialakulásához. Műtét után, ha szükséges, hasábos szemüveggel korrigálják a maradék kancsalságot. Lásd mégForrások
További információ
|
||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
