Kőrösi Albin

Kőrösi Albin
Kőrösi Albin, mellén a XII. Alfonz rend (Goszleth István felvétele, Budapest, 1910 körül)
Született	1860. január 16. Selmecbánya
Elhunyt	1936. április 8. (76 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar spanyol
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, műfordító
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (jobb oldali fasírboltok (J-511/a-b))
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőrösi Albin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kőrösi Albin (eredetileg Kulhánek Albin) (Selmecbánya, 1860. január 16. – Budapest, 1936. április 8.) piarista gimnáziumi tanár, műfordító; a Petőfi Társaság tagja.

Pályája

Kulhánek György szabómester és Majszuch Mária fia. 1870-től szülővárosa piarista gimnáziumában tanult, taníttatását a selmeci prépost segítette. 1876-ban a kegyes tanítórendbe lépett. A magyar és a német nyelv és irodalom tanulása mellett a latinban és a görögben is jártasságot szerzett. Egy évet a váci újoncnevelőben töltött, itt olaszul kezdett tanulni; ezután Kecskemétre helyezték, ahol gimnáziumi tanulmányait 1879-ben fejezte be.

1879–1881 között Nyitrán teológiát végzett, közben megtanult franciául és angolul is. Ekkor főként Leopardival foglalkozott, akiről terjedelmes tanulmányt nyújtott be a rend kormányához. 1881 júniusában fogadalmat tett, ezután Budapestre helyezték, hogy az egyetemet látogassa.

Egyetemista korában spanyolul tanult és egy német–spanyol nyelvtant olaszra fordított. 1882-ben családi nevét Kőrösire változtatta. 1883-ban letette az alapvizsgát és áldozópappá szentelték föl. Ez év szeptemberétől öt évig Veszprémben tanított, 1885-ben pedagógiából is vizsgát tett és tanári oklevelet szerzett. 1888-ban Temesvárra, 1891-ben Budapestre helyezték. 1912-től a budapesti egyetem bölcsészeti karán, 1922-től a közgazdasági karon a spanyol nyelv előadója volt.

Külföldi utazásáról sok cikkét közölte a Veszprémi Közlöny (1886–1888); ugyanitt versfordításai jelentek meg (1887–1892) többek között Longfellow, Victor Hugo, Tennyson, Robert Burns, Béranger, Edgar Poe, Thomas Moore, Manzoni és más költőktől, továbbá versfordítások a Magyar Szemlében, a Fővárosi Lapokban (1892–1894) és néhány más lapban.

Elsősorban mégis a spanyol irodalommal foglalkozott, versben és prózában számos spanyol szerző művét fordította magyarra. Behatóan foglalkozott a spanyolországi és dél-amerikai szellemi mozgalmakkal, a magyar–spanyol irodalmi kapcsolatokkal. Hiszpanológiai munkásságáért spanyol irodalmi és tudományos társaságok több kitüntetésben részesítették. Az első spanyol nyelvű Petőfi-antológiához ő írta az előszót.

Kitüntetései

• XII. Alfonz-rend (1902), a madridi Asociacion des Escritores y Artistas ajánlatára XIII. Alfonz spanyol királytól
• a Köztársaság Rendjének kommendátor keresztje (1935), a köztársaság elnökétől

Egész sor spanyol tudományos és művészeti társaság választotta tagjává:

• Real Academia Espanola, Madrid (1896)
• Academia, Sevilla (1899)
• Asociacion des Escritores y Artistas Espanolas (1902)
• Spanyol Földrajzi Társaság
• Mexikói Földrajzi és Statisztikai Társaság
• Mexikói Tudományos és Művészeti Ateneo Társaság

Munkái

A spanyol irodalom története (1930)

• A XIX. század spanyol költői Budapest, 1893 (különnyomat a budapesti piarista főgimnázium értesítőjéből)
• A spanyol költészet gyöngyei Fordította és bevezetéssel ellátta. Budapest, 1895
• Földrajz a gimnáziumok I.-II. osztályai számára Budapest, 1895-1896. Két kötet
• Isten a legjobb tanu Don José Zorillától. Spanyolból fordította. Budapest, 1896 (verses legenda)
• Az apja fia Regény. Irta Don José M. de Pereda, Spanyolból fordította. Budapest, 1897
• Idill Írta Gaspar Numez de Arce. Spanyolból fordította. Budapest, 1899 (elbeszélő költemény)
• Természetrajz a gimnáziumok I.-II. osztályai számára
• Spanyol téli esték Budapest, 1901
• G. A. Becquer dalai Budapest, 1902
• Egy magyar királyleány története. Istoria de la fiyla del Rey Dungria. Katalán-provencei legenda. Tanulmány az ó-román irodalom és dialectologia köréből; Élet Ny., Bp., 1914
• Cervantes élete és művei; Stephaneum Ny., Bp., 1918 (A Szent István Akadémia nyelv- és széptudományi osztályának felolvasásai)
• A növények életéről; Welker és Társa Ny., Bp., 1922 (A Falu Országos Szövetség kiadványa)
• Az ember és állat élete; Welker Ny., Bp., 1922 (A "Falu" Országos Szövetség kiadványa Előadások a falusi népakadémiák részére)
• A spanyol irodalom története Budapest, 1930
• A vallásbölcselet főkérdései; Szt. István Társulat, Bp., 1930 (Szent István könyvek)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Műfordítók c. fejezet (Arcanum Kiadó)