Közép-Atlanti-hátság

A Közép-Atlanti-hátság

A hátság központi szerepet játszott a Pangea őskontinens felbomlásában

A Közép-Atlanti-hátság áthaladása Izland területén

A Közép-Atlanti-hátság az Atlanti-óceán medrének középvonalában húzódó lemeztektonikai képződmény, óceáni hátság, amelynek mentén az amerikai kettős kontinens, illetve Európa és Afrika kőzetlemezei továbbra is távolodnak egymástól, évi mintegy 2,5 cm-es sebességgel.[1] Egyben a világ leghosszabb hegyláncának is tekinthető. Grönlandtól keletre, Izlandtól északra kezdődik, és az Atlanti-óceán déli részén ér véget. A hátság az óceán mélyén húzódik, de helyenként így Izlandon, a víz felszíne fölé emelkedik. Az Izland szigetét is magába foglaló szakaszának a neve Reykjanesi hátság. A Közép-Atlanti-hátság a legismertebb, az elsőként felfedezett óceáni hátság.

Szerkezete

Az atlanti hátság gerincvonulatokra és lejtős területekre oszlik. A gerincvonulat fő része a középen haladó, 25-50 km széles, és a környező hegyeknél 1-2 kilométerrel mélyebben elhelyezkedő hasadékvölgy (angol szakkifejezéssel rift), ahol a magma feltör és az új óceánfenék keletkezik. A gerinc része továbbá a hasadékvölgy két oldalán húzódó egy-egy hegylánc. Ezek helyenként erősen töredezett fennsíkokba mennek át. A két hegylánc külső oldalát lejtők alkotják, amelyek az óceánfenékig ereszkednek.

Felfedezése

A tenger alatti hegylánc gondolatát először Matthew Fontaine Maury oceánográfus vetette fel 1850-ben. A hátságot a Challenger-expedíció fedezte fel 1872-ben, amikor a transzatlanti kábel fektetésének lehetőségeit kutatták.[2][3] 1925-ben a hátságot szonárral is feltérképezte a német Meteor expedíció.[4][5]

Az 1950-es években került sor a központi völgy felismerésére és a szeizmológiai aktivitás felfedezésére.[6][7][8]

A többi óceáni hátság felfedezése nagyban járult hozzá a lemeztektonika elméletének általános elfogadásához.[9]

Szigetek a hátságon vagy annak közelében

Az északi féltekén:

• Jan Mayen-sziget
• Izland
• Azori-szigetek
• Szent Péter és Szent Pál-szigetcsoport

A déli féltekén:

• Ascension-sziget
• Tristan da Cunha
• Gough-sziget
• Bouvet-sziget

Jegyzetek

1. USGS: Understanding plate motions, 1999. május 5. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
2. Hsü, Kenneth J. (1992) Challenger at Sea, Princeton, Princeton University Press, page 57
3. Redfern, R.; 2001: Origins, the Evolution of Continents, Oceans and Life, University of Oklahoma Press, ISBN 1-84188-192-9, p. 26
4. Alexander Hellemans and Brian Bunch, 1989, Timeline of Science, Sidgwick and Jackson, London
5. Stein, Glenn, A Victory in Peace: The German Atlantic Expedition 1925-27, June 2007. [2014. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 17.)
6. Ewing, W.M.; Dorman, H.J.; Ericson, J.N. & Heezen, B.C.; 1953: Exploration of the northwest Atlantic mid-ocean canyon, Bulletin of the Geological Society of America 64, p. 865-868
7. Heezen, B. C. & Tharp, M.; 1954: Physiographic diagram of the western North Atlantic, Bulletin of the Geological Society of America 65, p. 1261
8. Hill, M.N. & Laughton, A.S.; 1954: Seismic Observations in the Eastern Atlantic, 1952, Proceedings of the Royal Society of London, series A, mathematical & physical sciences 222(1150), p. 348-356
9. Edgar W. Spencer, 1977, Introduction to the Structure of the Earth, 2nd edition, McGraw-Hill, Tokyo

Források

• Óceáni hátságok – Világlexikon

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Közép-Atlanti-hátság témájú médiaállományokat.

• Völgyesi Lajos: Geofizika PDF
• Válas György: Az óceáni hátságok új típusát fedezték fel
• Az Atlanti-hátság vulkánjai
• Távolodó kőzetlemezek vulkanizmusa
• A Sulinet az óceáni hátságokról