Köpeczi-Boócz Lajos
Bibarcfalvi Köpeczi-Boócz Lajos, született: köpeczi Bócz Lajos Mihály József Leo[1] (Budapest, 1894. február 15. – 1947 után) magyar színész, művészeti vezető, színigazgató, államrendőrségi felügyelő. CsaládjaSzülei bibarcfalvi Köpeczi Boócz (Bócz) József kézdivásárhelyi rendőrfőkapitány, polgári iskolai tanár és zajzói Kováts (Kovács) Ilona. Testvérei Köpeczi-Bócz István Árpád (Budapest, 1896. február 24. – Budapest, 1974. április 12.),[2] Köpeczi Bócz Mihály színész (született 1907. május 6.), sógornője Szende Mária színésznő (született 1915. november 23.). 1918. március 5-én Budapesten feleségül vette Garay Irént, akitől 1919-ben elvált.[3] 1920. augusztus 23-án Budapesten házasságot kötött Hecht Máriával, akitől 1922-ben vált el.[4] ÉletútjaAz Országos Színészegyesület színiiskolájában végzett 1914-ben, majd az első világháborúban harcolt, melynek során súlyosan megsebesült. Évekig állt orvosi kezelés alatt. 1918-ban az Iványi Dezső-féle frontszínház katonai parancsnoka lett. Kabarét is nyitott a Rákóczi úti Clarus cukrászdában. Szerepelt vidéken, majd 1930-tól a fővárosban élt. Max Reinhardtnál és Erwin Piscatornál tanult rendezést az 1930-as években. 1932–34-ben és 1935–36-ban a Kamara Színházban játszott, 1936-tól 1939-ig a Vígszínház művésze volt. Az Anschluss előtt az Uj Magyarság mozirovatánál dolgozott. 1939–40-ben művészeti vezetőként tevékenykedett a Dunaparti Színpadnál, majd 1940–41-ben a Pódium Kabaréban működött. Jobboldali beállítottságú volt, azt vallotta, hogy meg kell tisztítani a magyar színészetet a káros szellemiségtől és támogatta, hogy ne szerepelhessenek zsidó származású színészek a magyar filmekben. Tagja lett a Turul Szépmíves Céhnek. 1942 elején egy névtelen feljelentéshez mellékelt hamis fénymásolat alapján megvádolták, hogy anyai ágon zsidó származású, így eljárást indított ellene a Kamara és 2000 pengős büntetést kellett fizetnie. Az ítélet miatt visszavonult. Miután még az első világháborúban szerzett betegsége is kiújult, méreggel próbált öngyilkosságot elkövetni a Dohány utcai Continental Szálló egyik szobájában,[5] miután a személyzetnek feltűnt, hogy egy ideje nem ad magáról életjelet, bekopogtattak hozzá. Amikor nem kaptak választ, felnyitották az ajtót. Megmentették, a Pajor szanatóriumban gyomormosást hajtottak végre rajta.[6] 1944 márciusában beszállították a vadaskerti elmegyógyintézetbe. Ekkor már évek óta a kábítószerek rabja volt és már színházi ügyeit is elhanyagolta. Sorozatos elmaradások után a színház igazgatósága kénytelen volt szerződését felbontani. Ezután kölcsönökből élt, majd a Vígszínház hivatalos levélpapírjához jutva, ezek segítségével követett el kisebb-nagyobb visszaéléseket. Megrendeléseket tett több nagyobb textilvállalatnál a Vígszínház nevében. A beszerzett textilanyagokat aztán feketén értékesítette.[7] Nyomozást indítottak ellene és kihallgatása folyamán zavarosan viselkedett. A rendőrorvos erre elrendelte, hogy elmeállapotának megvizsgálása okából szállítsák elmegyógyintézetbe.[8] 1945-től 1947-ig a pockingi tábori színház vezetője volt Németországban. Írt verseket, novellákat, egyfelvonásosokat. Fontosabb színházi szerepei
Filmszerepei
Jegyzetek
Források |
Portal di Ensiklopedia Dunia