|
Köcski Sándor
Köcski Sándor comes, az Anjou-kor kezdetén kialakuló új arisztokrácia egyik jelentős alakja. Károly Róbert harmadik országbírója. A korabeli iratokban Alexander , vagy Alexandri de Kuchk-ként szerepel. Származása, rokonaiElőnevét a Vas vármegyei Köcskről (Kuchk) kapta. Címere alapján a Héder nemzetségből való származása valószínűsíthető - címere a nemzetség Németújvári és Hédervári ágának címerével is jó egyezést mutat. Birtokainak fekvése alapján inkább a Németújvári (Kőszegi) ághoz tartozhatott. Pór Antal szerint apja Sándor comes, anyja Venusz asszony, nagyanyja Káldi Dominika volt — Káld Köcskkel szomszédos település. Nővére révén az ugyancsak Vas megyei Nádasd nemzetség (Nadasth) gelsei (más források szerint: gersei) ágával került rokonságba. Sógora az a Gelsei László (Gersei László) volt, akinek családját az 1310-es évek közepén pártállása miatt Kőszegi II. János kiirtatta (gelsei hatalmaskodás, más források szerint: gersei hatalmaskodás). Nővérének lányát Gelsei Margitot, (Gersei) Magyar Pál, a későbbi maior tuarnicorum regis vett feleségül. Atyai nagybátyja Tamás, akinek fia Köcski Kacsó (Kachow) Miklós és unokája, Tamás a későbbi iratokban örököseiként szerepelnek. A Nagymartoni családból nősült: Bajóti Simon (Bayoth) Klára lányát vette feleségül. Sógorai Pál és Lőrinc közül Nagymartoni Pál követte őt az országbíró székében. Fia, György utódok nélkül halt meg 1361-ben. Élete, pályafutásaKároly Róbert első magyarországi évtizedében (1301-1310) még nem találkozunk Köcski Sándor nevével. Az ország nyugati szélén ebben az időszakban szilárd volt a Kőszegiek tartományúri hatalma, és ők III. András magyar király halála után a csehországi Vencel, majd Ottó bajor herceg trónigényét támogatták. Kőszegi Henrik családja nevében 1309. június 4-én Gentilis bíboros előtt formális hűségesküt tett Károly Róbertnek, a gyakorlatban azonban semmiben nem engedett neki. Az 1310-es évek elején hagyta el a Kőszegiek famíliáját Köcski és vele nagyjából egy időben az Osl nemzetség egyik ágaként a későbbi Kanizsai család, valamint a Nagymartoni család. Ez a csoport jelentős érdemeket szerzett az ország nyugati szélén a tartományúri hatalom letörésében — előbb azonban a király mellé álló Köcski Sándor és rokonainak birtokait a Kőszegiek feldúlták. Köcski nevével először egy 1309-es birtokvásárlásról szóló, a vasvári káptalan pecsétjével hitelesített oklevélben találkozhatunk[1]. Károly Róbert 1322 szeptemberében Köcski Sándor parancsnoksága alatt mintegy hétezer magyar lovast és kétezer kun lovasíjászt küldött a német-római császári címért döntő hadjáratra induló Frigyes osztrák herceg támogatására. A Passaunál egyesült sereg szeptember 28-án Mühldorf mellett ütközött meg a késedelmesen felvonuló bajor-cseh haddal. A csatát eredményesen kezdte a magyar segédhad, de a hadvezetés későbbi hibái miatt Lajos bajor király teljes győzelmét eredményezték. A mühldorfi csatában mindkét fél jelentős (több mint ezer fős) veszteséget szenvedett, ebből a magyar segédhad vesztesége hatvan–nyolcvan fő lehetett.[3]
1323-ban I. Károly, Köcski Sándornak hősi tetteiért a győr megyei Nagyécs (Nogech) és Pázmánd (Paznan) birtokokat adományozza. Az adománylevél Köcski Sándornak Macsó, Kőszeg és Mühldorfnál szerzett érdemeit, szolgálatát, illetve kiadásait emeli ki.[4] A szeptemberi parancs folytán kiküldött királyi ember és a győri káptalan által meghatárolt birtokok megerősítése 1323. október 31-én történt.[5] Azonos keltezéssel kiadott oklevélben Károly Róbert Nagyécs és Pázmánd határában lévő királyi és várszolga valamint egyéb kötelezettségű népek földjeit is Köcski Sándornak adományozza.[6] A király Hermány nembeli Lampert halála után, valamikor 1324. szeptember 26. és október 3. között nevezte ki országbíróvá. E tisztségében elődjétől eltérően nem a „mester” címet használta, hanem „Sándor ispán (comes), a király úr udvarának a bírája” illetve ünnepélyes esetekben a „Sándor ispán (comes), a legfényességesebb és híres fejedelem, Károly úr, Magyarország királya udvarának a bírája” megnevezést. Szűk négy évig - haláláig - viselte a hivatalt, ez időből 141 oklevél maradt ránk. Amint ezekből kikövetkeztethető, a XIV. század első negyedének kaotikus viszonyai után sikeresen hangolta össze tevékenységét a királyi kancelláriával. Bírói illetékessége már kezdettől fogva az egész országra kiterjedt. Minden hivatalos oklevelét Visegrádról keltezte. Ki: "Isten kegyelméből és a király akaratából Magyarország legfőbb bírói méltóságát rendes úton elnyervén, szoros kötelességének ismeri személyi válogatás nélkül mindenkit jogában megoltalmazni". Mint országbíró honor-ként Beszterce és más Vág melletti várak várnagyi tisztét is elnyerte, amelyek őt követően még hosszabb ideig állandó országbírói honorrá váltak. 1325-ben megvásárolta Zeerki Tamás comes nagyécsi birtokrészét, melyen udvarházat építtet.[7] 1325 végén I. Károly nekiadta az örökösök nélkül elhunyt Csák Demeter bán Pápoc (Papuch), Ekl (Elk), Csatabér földe (Chataberfeulde) Vas megyei és a Rábaközben lévő két Páli (Pauli) nevű birtokát.[8] Az 1326-ban ismét lázadó Kőszegiek visszaszorításában újabb érdemeket szerzett: sikerült kikényszerítenie a lázadók négy erősségének — Sárvár, Újvár és a két kőszegi vár — átadását és a lázadók fejének, Kőszegi II. Jánosnak a király engedelmességre térítését. Személyes elégtételként Vas vármegye ispánja és Sárvár várnagya lett. Még 1326-ban szolgálatuk elismeréséül a zászlója alá szegődött Sári Ehellős fiainak Miklósnak és Mihálynak Sár melletti birtokát Mihályföldét (Myhalfelde) ajándékozta.[9] 1327. augusztus 29-én I. Károly, Köcski Sándor országbíró Pápoc, Ekl, Csatabérfölde, Miklósfalva, Somlyó, Zsédeny, Miske, két Páli, Sebes, Takács, Egered, Écs, Pázmánd, Köcsk és Ukk birtokaira saját kérésére - a király által elrendelt és a kiküldött királyi ember, valamint a győri káptalan által lefolytatott vizsgálat alapján - birtokmegerősítő oklevelet állított ki.[10] Az oklevél Köcski Sándornak és örököseinek jogot adott a birtokok feletti teljes rendelkezésre, egyúttal vízjogot adott a Rábán és a Mezőrábán — mint királyi birtokon — malmok építésére. Ez év végén (december 10-én ) már mint Vas megyei főispánt a király ismételten megerősítiette Sebes, Takácsi, Egered birtokában.[11] Ezen megerősítés Köcski Sándornak Zalafő (Zalafeu), Sárvár (Saruuar), Újvár (Wyuar) és Kőszegnél (Kethkwzegh) szerzett érdemeit emeli ki. 1327 december 21-én Erzsébet királyné Köcski Sándornak adományozta Pázmánd királynéi népek által lakott részeit.[12] Az év végén már nagy betegen — többek között László kalocsai érsek, Nekcsei Demeter tárnokmester, Micsk szlavón bán — küldöttek előtt végrendelkezett, és rendelkezéseinek végrehajtásával György fiát bízta meg. Birtokait még betegsége előtt felerészben nővére lányának, Gelsei Margitnak adta zálogba. Vagyonát fiára és unokatestvérére, Miklósra hagyta. Források
Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
