A Kórház a város szélén (csehül Nemocnice na kraji města, szlovákul Nemocnica na okraji mesta) 1978-tól 1981-ig vetített csehszlovák televíziós filmsorozat, amelynek alkotói Jaroslav Dietl és Jaroslav Dudek. A forgatókönyvet Jaroslav Dietl írta. Az élőszereplős játékfilmsorozat rendezője Jaroslav Dudek. A főszereplőket Ladislav Chudík, Miloš Kopecký, Daniela Kolářová, Josef Abrhám, Eliška Balzerová és Josef Vinklář játszották. A zenéjét Jan Klusák szerezte. A tévéfilmsorozat a Československá televize gyártásában készült, és az Icestorm Entertainment forgalmazásában jelent meg. Műfaja filmdráma-sorozat.
Csehszlovákiában 1978 és 1981 között vetítették, majd egész Közép-Európában nagy sikernek örvendett. Magyarországon a Magyar Televízió vetítette keddenként főműsoridőben és szombat délelőttönként az M1-en 1982-ben az 1. évad epizódjait. 1983 januárjától az M2-n volt látható délutánonként. 1983 májusától újra az M1 tűzte műsorára délutáni adáskezdettel az első 13 részt, és a 13. rész délutáni levetítése után rögtön főműsoridőben elkezdte sugározni a 2. évad első epizódját. Az új részek szintén kedd esténként voltak láthatóak szombati ismétléssel, és azóta is több csatornán többször (1990, 1993, 1998, 2003, 2014, 2015) ismételték nagy sikerrel a sorozatot. Az NSZK-ban Eliška Balzerová 1982. márciusában megkapta a Bambi-díjat a filmben nyújtott alakításáért.[1]
2003 Kórház a város szélén… 20 év múlva (Nemocnice na kraji města po dvaceti letech)
A titok
Család ellen nincs orvosság
Váratlan komplikációk
A másik család
A vallomás
A tisztogatás
A csapda
Menekülők
A kezdet
A két fiú
Lesz ez még így se
A diagnózis
Az ígéret
2008 Nemocnice na kraji města – Nové osudy
Helyszín
A mosti kórház oldalnézetből
A történet egy fiktív csehkisváros, Bor kórházának baleseti sebészeti osztályán játszódik. A sorozatot a mosti kórházban forgatták.
„Jaroslav Dietl, aki a forgatókönyvet írta, jól ismerte a történet hátterét, a kórházi közeget. A mosti kórházban az elsők között ültettek be neki csípőprotézist, közelről tapasztalhatta meg az ortopédiai osztály életét, megismert több orvost és nővért, így mindegyikünknek pontos képet rajzolt a megformálandó figuráról. De hogy minden hibátlan legyen a filmben, volt egy mellénk rendelt, felügyelő orvos is, akitől remek szakmai tanácsokat kaptunk. A forgatás előtt még egy szakmai gyakorlaton is részt vettünk a mosti kórházban, mert az volt a modell. Engem a műtőbe osztottak be, ahol már csak azért is jól éreztem magam, mert nem ájultam el a vértől. Nyílt sebek bevarrásánál asszisztáltam, roncsolt izomszalagokat kellett széthúznom, hogy az orvos a seb mélyére láthasson. Egy-egy műtét után olyan fáradt voltam, hogy remegett a kezem. „Na, ezt kell látnia majd a nézőknek is!” – mondta a doki. De mindig megdicsért a végén. Előfordult az is, hogy én varrtam be a sebet. „Úgy bánt a tűvel és a cérnával, mintha hímzett volna!” – viccelődött a főorvos úr. Tizenkét öltés, tizenkét csomó. Kíváncsi lettem volna, hogyan reagált a sorozat láttán az a fiatal férfi, akinek én varrtam össze a sebét egy csúnya baleset után. Ha nézte a Kórházat, rá kellett jönnie, hogy Mostban én voltam az orvosa. Andrea Čunderlíkovával, aki Inka nővért játszotta, minden reggel, már nagyvizit előtt bent voltunk a kórházban, és precízen jegyzeteltünk, hogy később minden lényeges dologra kiterjedjen a figyelmünk.”[2]
