A Kárpát-medencei rovás Európában egyedülálló írásrendszer, elsősorban a mássalhangzós rövidítési módja miatt. Az egyik legfontosabb jelenleg ismert rovásos régészeti leleten, a nagyszentmiklósi kincsen is megtalálható az írás, amely Vékony Gáborrégész szerint a székely-magyar rovásírás közvetlen elődje.[1] A Kárpát-medencei rovás a magyar írások közé, valamint a rovás íráscsaládba tartozik.
Jelentősége
A Kárpát-medencei rovással kapcsolatban számos – gyakran igen eltérő – vélemény létezik. Azonban a nagyszentmiklósi kincs felfedezése óta kétségbevonhatatlan tény magának az írásnak a létezése. Az ezzel az írással készült emlékek a székely–magyar rovásírásos emlékek túlnyomó többségénél korábbiak, és a Kárpát-medence 7–11. századi történetére vonatkozóan forrásértékűek. Ezért a Kárpát-medencei rovás ismerete a régészet, a történettudomány, a nyelvtörténet és a nyelvészet szempontjából is fontos értékkel bír.
Ugyanakkor az a tény, hogy – legalábbis Vékony Gábor régész-történész kutató elmélete alapján[2] – a legkorábbi magyar szövegemlékek Kárpát-medencei rovással készültek, a magyar művelődéstörténet szempontjából is kiemelt jelentőségűvé teszi ezt az írást.
A Kárpát-medencei rovással kapcsolatban még nagyon sok nyitott kérdés van, amelyek valószínűleg csak akkor jutnak el a mindenki számára elfogadható megoldásig, ha újabb régészeti leletek előkerülnek.
A székely–magyar rovásírás valószínűleg a Kárpát-medencei rovásból alakult ki a 8. sz. fordulóján a Nyugat-Dunántúlon,[3] de onnantól kezdve önállóan fejlődött. Így kétségtelen tény, hogy a Kárpát-medencei rovás és a székely-magyar rovás két önálló írás, amelyek egyik közös tulajdonsága, hogy feljegyeztek velük magyar szövegeket, így mindkettő magyar írás is.
Története
A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó és a nagyszentmiklósi aranykincs leletről szóló könyvtárnyi irodalom a kincset a 8. századi avarokhoz, a 9. századi bolgárokhoz, vagy a honfoglaló magyarokhoz köti. A fejedelmi étkészlet koráról 200 éve folyik a vita. A Kárpát-medencén kívül még nem találtak olyan régészeti leletet,[4] amely Kárpát-medencei rovással készült volna. Ezt a rovást a régészeti leletek alapján (kivétel: Aethicus Ister ábécéje,[5] amely nem régészeti lelet) tehát kizárólag a Kárpát-medencében használhatták a 7-től a 11. századig.[6]
Ha Vékony Gábor régész és nyelvész, egyetemi docens, a történettudományok kandidátusa, az ELTE Régészeti Tanszékének tanárának megfejtési kísérletéből indulunk ki, akkor a megtalált emlékeken lévő feliratok nagy része magyarul van (pontosabban ősmagyarul), de kisebb részben ogur nyelvű, valamint két szláv és egy alán (ászi) nyelvű felirat is előbukkant.[1] Azonban más olvasati kísérletek is léteznek.
A környei avar sírok feltárásakor került elő egy 7. századból származó íj fogórészét borító szarulemez, melyen a hosszúkás jelek a lemez alakjához igazodnak és a 15 rovás jelből álló írás vegyes jelrendszere megnehezítette a megfejtését. Vékony Gábor szerint a türk nyelvű olvasata a következő: „Te íjat lődd nyíllal ellen”.
Vékony Gábor elmélete alapján a Kárpát-medencei rovással rokon a kazáriai rovás (steppei rovás), illetve a Kárpát-medencei rovás leszármazottjának tekinthető a székely-magyar rovás.[7] Bár nem mindenki fogadja el ezt az elméletet, általában a magyar kutatók a steppei rovást, a Kárpát-medencei rovást és a székely-magyar rovást egymással szoros rokonságban álló írásnak tekintik.
Róna-Tas András által készített olvasat török nyelvű. A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó négy oldalán, összesen 59 betűből álló Kárpát-medencei rovásfelirat látható. Ez az írás azonos az 1799-ben talált nagyszentmiklósi kincs edényein megfigyelhető Kárpát-medencei rovásírással.[9]
Mindkét oldala vésett, 19 rovásjel van rajta. A Korongot Torma Zsófia találta s naptárkőnek vélte. 1941-ben Roska Márton halászháló nehezéknek tulajdonította. A második világháború kezdetén jelzés nélkül összecsomagolták egyéb leletekkel, de 1968-ban Nicolae Vlassa újra felfedezte, ő 13 jelet azonosított rajta mint kezdetleges írásjelet.
A neolitikus írások és a Kárpát-medencei rovás kapcsolata nem bizonyított.
Kísérlet a Kárpát-medencei rovás jelenkori használatára
2009-ben egy kísérlet történt a Kárpát-medencei rovás újraélesztésére. Ennek célja az, hogy ezt az írást közelebb hozza a rovásírás iránt érdeklődőkhöz nem titkolva azt a tényt, hogy itt egy 1000 évvel ezelőtt kihalt írásról van szó, így ennek íráshagyományai a 11. században megszakadtak. Ez a kísérlet egyrészt Vékony Gábor által adott hangértékeken alapul, másrészt a 11. és 21. század. között eltelt nyelvi fejlődést igyekszik figyelembe venni egyes Kárpát-medencei rovásjelek már nem használt eredeti hangértékének újra való cseréjével. Ennek során a Kárpát-medencei rovás fennmaradt emlékek alapján felismerhető hagyományait, valamint a magyar nyelvtörténet által felismert törvényszerűségeket messzemenőkig figyelembe veszi. Ugyanakkor tény, hogy a mai napig csak szórványos próbálkozások történtek a Kárpát-medencei rovás jelenkori használatára.[10][11]
A Kárpát-medencei rovás alapjelei, amelyek a mai feliratokban használatosak az alábbi képen láthatók. A Kárpát-medencei rovásírás jelenleg még nem része az Unicode-nak, 2011 óta létezik egy előterjesztés, amely szerint helyet fog kapni benne. Számítógépes alkalmazása mégsem teljesen megoldatlan: a megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbiek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8 bites kódolású Rovás Kárpát-medencei betűtípus).[12]
A Kárpát-medencei rovás jelenkori használatú betűi
Erdélyi István (Ишван Эрдели): Разгадана ли тайна золотого клада? [Az aranykincs titka megoldódott?] Almaty, Shygys, 2005, No. 1, 180–184. o.
Erdélyi István: Scythia Hungarica – A honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékei. Ser.: Régészeti tanulmányok. Budapest, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, (2008) ISBN 9789638033437
Élő Előd: Egy kis bogarászás a bogárjelek világában, Turán , 1999
Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe., 1996, Budapest, Balassi Kiadó, ISBN 963-506-106-4
Róna-Tas András: Hungarians and Europe in the Early Middle Ages – An Introduction to Early Hungarian History, Budapest, CEU Press, (1999) ISBN 979-963-9116-48-0
Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Budapest, 1915.
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás, Budapest, Püski, 1999
Telegdi János: Rudimenta, Kísérlet a hunok régi nyelvének elemeiről..., 1598
Varga Csaba: A számjelek és a számírás története [History of the numeral symbols and the numeral scripting]. Budapest, Fríg Kiadó (2012) ISBN 978-963-9836-23-5
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, 1993
Vásáry István: A magyar rovásírás kutatás, Keletkutatás, 1974
Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok, In: Életünk (1985) Vol. XXII. No. 1, 71-84. o.
Vékony Gábor: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében, Szombathely-Budapest, Életünk szerkesztősége, (1987) ISBN 978-963-025-132-7
Vékony Gábor: Spätvölkerwanderungszeitliche Kerbinschriften im Karpatenbecken, In: Acta Acheologica Hungarica, (1987) Vol. 39, 211-256. o.
Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története, 2004, Budapest, Nap Kiadó, ISBN 963-9402-45-1
.svg){kind=small}
_JB.svg){kind=small}
_JB.svg){kind=small}
_JB.svg){kind=small}
_JB.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
