Kárminvörös (színezék)

A kárminvörös (E120) (más néven carmines, Crimson Lake, Cochineal, Natural Red 4, C.I. 75470, egyes esetekben kárminsav) egy adalékanyag, amit a bíbortetű nőstény egyedeiből állítanak elő. A megnevezést egy bizonyos mély-vörös színárnyalatra is használják.

Felhasználási területei elsősorban a művirágok színezése, festékgyártás, rúzsok, kozmetikumok színezése, valamint élelmiszer-színező adalékanyag, mely megtalálható elsősorban gyümölcsitalokban, jégkrémekben, joghurtokban, édességekben stb. Mivel ez a vörös festék sok rózsaszín, piros, vagy lila színű ételben is megtalálható, ezért vegetáriánusok, vegánok, mások pedig vallási előírások miatt nem fogyasztják ezeket állati eredete miatt^[forrás?].

Előállítása

Bővebben: Kármin (festék)

A bíbortetű egyedeit kiszárítva, majd kiforralva kinyerhető belőlük a kárminsav (lásd lejjebb), amelyet ezt követően timsóval, tisztított borkővel, vagy kálium-hidrogén-oxaláttal finomítanak. Ennek hatására az állati fehérjék kicsapódnak. Más módszerek tojásfehérje, enyv, vagy zselatin hozzáadását javasolják még a kicsapatás előtt.

A kármin minősége nagyban függ az előállítás során elért hőmérséklettől, a hozzáadott timsó mennyiségétől és az eljárás idejétől.

Allergiás reakciók

Erős kontakt allergén volta a kozmetikai iparban történő felhasználásakor bizonyosodott be. A szervezetbe bekerülve egyes embereknél anafilaxiás sokkot is kiválthat.^[forrás?]

Kárminsav

Kárminsav[1]
IUPAC-név	7-α-D-glükopiranozil-9,10-dihidro- 3,5,6,8-tetrahidroxi-1-metil-9,10- dioxoantracénkarbonsav
Más nevek	Kárminsav C.I. Natural Red 4 C.I. 75470
Kémiai azonosítók
CAS-szám	1260-17-9
SMILES Cc1c(C(O)=O)c(O)cc2C(=O)c3c(O)c (O)c([C@H]4O[C@H](CO)[C@@H](O) [C@H](O)[C@H]4O)c(O)c3C(=O)c12
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C22H20O13
Moláris tömeg	492,38 g/mol
Sűrűség	? g/cm³
Olvadáspont	120 °C (bomlik)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kárminsav (C₂₂H₂₀O₁₃) a kárminvörös színanyaga. Kárminsavat először 1991-ben sikerült szintetizálni, azonban kémiai előállítása gazdaságtalan.^[forrás?]

Jegyzetek

1. Merck Index, 11th Edition, 1850.