|
Kállay Béni
Nagykállói Kállay Béni (Kállay Benjámin) (Pest, 1839. december 22. – Bécs, 1903. július 13.) politikus, diplomata, történész. A Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Tudományegyetem tiszteletbeli doktora, a Szent István-rend közép-, majd nagykeresztjének birtokosa, az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzulja, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd ebbéli minőségében haláláig Bosznia kormányzója. ÉletrajzaA tekintélyes köznemesi származású nagykállói Kállay család sarja. Édesapja nagykállói Kállay István (1790–1845)[1] közigazgatási-pénzügyi főtisztviselő, édesanyja ebecki Blaskovich Amália volt. Vallásfelekezete római katolikus volt. Tanulmányait javarészt magánúton végezte Pesten, gyerekkorában egy ideig Táncsics Mihály volt a nevelője. Vámbéry Ármintól tanult meg törökül, de a szerb és orosz nyelvet is elsajátította. Megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a Balkán és a Közel-Kelet politikai, gazdasági és kulturális élete iránt. 1865-től lehetősége adódott hosszabb balkáni tanulmányút folytatására, s ez mélyítette el benne a délszláv viszonyok rendszerezett ismeretét. Az 1867. évi kiegyezést követően gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára került a közös külügyminisztériumba. 1868 és 1875 között az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzuljaként és diplomáciai ügyvivőjeként teljesített szolgálatot. 1875 és 1878 között országgyűlési képviselő a Szabadelvű Párt színeiben, ahol a bel- és gazdaságpolitikában Sennyey Pál, míg a külpolitikában Andrássy Gyula irányvonalát támogatta. A Kelet Népe politikai napilap felelős szerkesztője 1876-ban. Az 1877-1878. évi orosz-török háború kirobbanása kapcsán elfoglalt álláspontja a konzervatív pártfeleitől való végleges eltávolodáshoz vezetett. 1879-ben, visszatérve a közös külügyminisztériumba, osztályfőnök, majd rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott képviselő volt az európai kelet-ruméliai bizottságnál. 1881-ben a minisztérium tényleges vezetését látta el, így 1882-ben ő írta alá az osztrák–magyar–olasz szövetségi szerződést, a hármas szövetséghez kapcsolódva. 1882-ben vette át a közös pénzügyminisztérium irányítását, s e minőségében egyúttal az 1878 folyamán okkupált Bosznia-Hercegovina kormányzói tisztségét is, amit haláláig ellátott. Huszonegy évig tartó minisztersége példa nélkül áll, minek során pénzügyi területen elmélyült szakértelemmel és bölcs előrelátással járult hozzá az Osztrák–Magyar Monarchia, s azon belül is különösen Magyarország egyedülálló gazdasági fejlődésének előmozdításához. Bosznia-Hercegovina kormányzását illetően nevéhez fűződik a modern közigazgatás, valamint a rend és vagyonbiztonság megteremtése. Szarajevóban a „Nada” (magyarul: Remény) című lap legfőbb mecénása volt. 1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Utóda, Burián István báró szakított Kállay boszniai politikájával, és a muzulmán kisebbség felkarolása helyett a szerbek dominanciáját támogatta. Sírhelye_1899_Ede_Ellinger.jpg) Kállay Bénit Budapesten, a Kerepesi úti temetőben lévő családi kriptában temették el. Özvegye, bethleni Bethlen Vilma grófnő (1850–1940),[2] férjének halála után a Nógrád vármegyei Bercel községben telepedett le, s itt új családi kriptát építtetett. Az 1928-ban elkészült kriptába helyezték át a Kerepesi úti temetőben nyugvó családtagokat, majd ezt követően a később elhunytak is ide temetkeztek. A kripta a második világháborúban Budapest ostroma folyamán jelentős károsodást szenvedett, s állagát tovább súlyosbította elhagyatottsága és az enyészet romboló ereje. A kriptában nyugvó családtagokat 2001-ben ismét exhumálták, majd Bercelen, a római katolikus temető által felajánlott díszsírhelyen – melyet Györfi Sándor szobrászművész készített – helyezték végső nyugalomra. Írásai és fordításai
Irodalom
Jegyzetek
Források
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
