Önállóan, a családja és ösztöndíj nélkül szerzett művészi végzettséget. Többek között Lembergben tanult, majd a przemyśli gimnáziumban érettségizett. 1869-től Władysław Łuszczkiewicznél tanult a Krakkói Képzőművészeti Akadémián, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta a tanulmányait. 1885-ben több európai és ázsiai utazást követően Fałat tanulmánygyűjteményt állított össze utazásairól, amelyek később hasznosak lettek műalkotásai fejlesztése során. A festészetére jellemző témák a lengyel tájképek, vadászjelenetek, portrék, utazásairól készült tanulmányok. 1886-ban elfogadta II. Vilmos német császár felkérését, hogy udvari festőként szolgáljon Berlinben.
A berlini, müncheni és bécsi kiállításokon érmet nyert. 1895 áprilisában a Krakkói Képzőművészeti Akadémia igazgatója lett, ahol megreformálta az oktatást. Megalakult a Tájtudományi Tanszék, amelyet Jan Stanisławski vett át. A „Sztuka” Lengyel Művészek Társaságának egyik alapítója volt.
1900-ban feleségül vette az olasz Maria Luiza Comello Stuckenfeldot, akitől három gyermeke született: Helena, Kazimierz és Lucjan. Gyakran járt Zakopanéba, munkáiban hegyvidéki tájak jelentek meg. 1902-ben villát épített műteremmel Bystrában, 1910-ben pedig, miután lemondott a Képzőművészeti Akadémia rektori posztjáról, végleg itt telepedett le. 1919. január 27-én önként jelentkezett a lengyel hadseregbe. A függetlenség visszaszerzése után bekapcsolódott a lengyel kulturális élet újjáépítésébe. 1919 és 1922 között Toruńban élt, ahol házat vásárolt.
Lakása Toruń kulturális életének központja lett. Az ország művészei, diplomatái és a kulturális élet kiválóságai gyűltek össze nála. Fia, Lucjan halála után házát a Pomerániai Gyermekgondozó Társaságnak adományozta. Társalapítója és első elöljárója (elnöke) lett a Művészszövetségnek. Más fontos kezdeményezéseknek is részese volt, mint a Pomerániai Zenei Társaság és a Zenei Konzervatórium, Képzőművészet Baráti Társaság tevékenysége. Részt vett a városi képviselő-testület ülésein, amikor kulturális ügyeket tárgyaltak, tiszteletbeli bizottságok tagja volt, felhatalmazásával támogatott különféle társadalmi akciókat. Tájképeket festett a Visztula folyó mentén és Toruń környékén. Élete végéig a Konfraternitás elöljárója maradt, és állandó kapcsolatot tartott fenn Toruń-nal. Ezután Antoni Ponikowski miniszter kabinetjének művészeti osztályának igazgatója volt. Élete végén 1925-ben Krakkóban és Varsóban rendezett retrospektív kiállításokat.
1929. július 9-én halt meg Bystra Śląskában, a bystrai temetőben lévő családi sírba temették.[9]
Munkái (válogatás)
Hamvazószerda, 1881
Imádkozó öreg, 1881
Harc a vadászat során Niewierzben, 1891 (a Varsói Képzőművészeti Ösztönző Társaságtól a második világháború alatt ellopott festményt 2006-ban egy New York-i aukción találták meg, 2011-ben visszaadták Lengyelországnak)[10][11]
Őszibarackos fiú, 1882
Napóleon átvonulása Berezinán (Visszavonulás Berezinából), 1890
Visszatérés a medvével, 1892
Montmartre temető Párizsban, 1893, Nemzeti Múzeum Krakkóban
Krakkó látképe, 1896, Katowicei Sziléziai Múzeum
Krakkó reggel, 1897
A Rytwiany-i vadászat előtt, a 19. század második felében 1890-es évek (a festményt a Varsói Képzőművészeti Társaságtól a második világháború alatt lopták el, 2006-ban egy New York-i aukción találták meg, 2011-ben visszaadták Lengyelországnak)[11][12]
Hó , 1907
További munkái
A Polonia Restituta Lovagrend parancsnoki keresztje (1928. november 10.)[13][14][15]
A Polonia Restituta Rend parancsnoki keresztje (1923. május 2.)[16]
Ferenc József rend parancsnoki keresztje (Osztrák–Magyar Monarchia, 1908)[17]
3. osztályú Vaskorona-rend (Osztrák–Magyar Monarchia, 1900)[18]
Lengyelországban a Fałatówka nevű múzeumot neki szentelték.
Három gyermeke közül Kazimierz (Togo) (1904–1981) hozzá hasonlóan leginkább az akvarellfestéssel foglalkozott.
Néhány, a német megszállás alatt elrabolt alkotás időnként újra felbukkan aukciókon. 2010 decemberében az Egyesült Államokban a New York-i hatóságok lefoglaltak két ilyen festményt, a Vadászat és A vadászat előtt című festményt. Az alkotásokat a lengyel Nemzeti Művészeti Múzeumba, Varsóba szállították haza.
Képgaléria
Hamvazószerda (1881)
Medvevadászat (1890)
Visszatérés a medvével (1892)
Jávorszarvas (1899)
Vadászat előtt Rytwianyban (1901)
Téli táj folyóval (1907)
Nő kimonóban (1910)
Téli táj folyóval és madárral (1913)
Hó (1929)
Portrék
Imádkozó öreg (1881)
Nő tyúkkal (1885 előtt)
Pipás férfi portréja (1881)
A művész apja (1880)
Gabriela Zapolska portréja (1898)
Bibliográfia
Jerzy Malinowski: Julian Fałat. Warszawa: Krajowa Agencja Wydawnicza, 1987. ISBN 83-03-01696-2
Maciej Masłowski: Julian Fałat. Warszawa: Wydawnictwo „Arkady”, 1964.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Julian Fałat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
