Szülei dr. Juhász Endre ügyvéd és Gluzéky Krisztina voltak.[4]
Csodagyerekként kezdte pályáját, már 12 éves korában hangversenyezett. 13 éves korától Liszt Ferenc a legkedvesebb tanítványának tartotta, s 1875-től a Zeneakadémiai oktatás keretében gyakran játszott vele négykezest, 1876–1880 között ösztöndíjjal is támogatta. Nyilvános koncerteken is fellépett vele, így 1881-ben a pozsonyi Hummel-hangversenyen Liszt és Juhász együtt játszották Hummel egyik négy kézre írt kompozícióját.[5]Ábrányi Kornél, Volkmann Róbert is tanára volt, akiktől zeneszerzéstani képzést nyert.
Tanulmányai befejezése után 1882–1884-ben a Budapesti Nemzeti Zenedében, 1884-től a Budai Zeneakadémiai zeneiskolájában oktatott. A Zeneakadémia tanárává – Liszt Ferenc javaslata ellenére – nem nevezték ki. 1909-től egyre elhatalmasodó tüdőbetegsége miatt ritkán koncertezett. Utolsó nagy szereplése az 1911. évi centenáris Liszt-ünnepség volt, majd 1912-től csak ritkán szerepelt kisebb közönség előtt, de mindig kiemelkedő sikerrel. Mint zeneszerző és filozófus is tevékenykedett. 1899-ben kidolgozta a „phisiologicon” találmányát, mely lehetővé tette az álló helyzetben való zongorázást.
Idős korában súlyos anyagi gondok között élt, 1921-ben a budai irgalmasok Zsigmond-utcai kórházában kapott ellátást.[6]
↑A budai irgalmasok Zsigmond-utcai kórházában a legszegényebb betegek közt fekszik hónapok óta az öreg Juhász Aladár, a budai Zeneakadémia tanára, Liszt Ferenc egyik legkitűnőbb magyar tanítványa. … A hatvan éven felüli öreg ur egész zenei nemzedéket nevelt Magyarországnak, alapvető tudományos munkát irt a zongorajáték fiziológiájáról s mindig az eszmék világában élt. Most pedig anyagi javak hiján maradt s öreg korára sanyarú napokat lát. Se fizetése többé nincs, se nyugdija. Az az ernyedetlen munka, amelyet Juhász teljes életében végzett, megérdemelné, hogy a magyar társadalom megmozduljon és valami uton-módon megkönnyítse az élettel való nehéz küzdelmét s legalább azt tegye lehetővé, hogy valami szanatóriumba való elhelyezését biztosítsa.Nemzeti Ujság, 1921. december 10. 277. szám, 7.o.
Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerkesztette: Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.
