|
Johnny „Guitar” Watson
Johnny „Guitar” Watson (Houston, 1935. február 3. – Jokohama, 1996. május 17.) amerikai gitáros. John Watson Jr. amerikai zenész, énekes és dalszerző volt. A T-Bone Walker stílusában gitározó Watson ragyogó showman volt, karrierje negyven éven át tündöklött a rhythm and bluesban, a funk- és a soul-zenében. Watson az 1950-es, 60-as években sikeres lemezeket készített. Az 1970-es években a funk kreatív újjáélesztése során Watson slágerei népszerűek voltak. A legjobban szerepelt kislemeze az 1977-es "„A Real Mother for Ya” volt.  PályafutásaWatson gyerekként a zene alapjait zongorán sajátította el. A gitárt a prédikátor nagyapjával kötött megállapodás okán vette kézbe, azzal, hogy nem fogja bluesra használni. Ezt a megállapodást aztán nem tartotta be. Családja az 1950-es években Los Angelesbe költözött. Tinédzserként gitározott, zongorázott és énekelt Los Angeles-i együttesekben. A tinédzser Watson olyan blueszenészekkel lépett fel Texasban, mint Albert Collins és Johnny Copeland. Los Angelesben Chuck Higgins együttesében billentyűs volt. 1953-ban készített első felvételein még zongorán játszott, de a következő évben már gitárosként is felkeltette a figyelmet a Space Guitar című számmal. Watson az 1950-es évek közepének kiemelkedő elektromos blues & rhythm & blues nagyszerű gitárosa volt olyan slágerekkel, mint a „Gangster Of Love”. Olyan művészekkel lépett fel, mint például Little Richard, és dolgozott vele szintetizátoros produkciókban az 1960-as években. A későbbi években munkái olyan művészek számára volt minta, mint Dr. Dre és Snoop Dogg. Számos felvételen és projekten dolgozott Frank Zappával, aki Watsont egy helyen így említette: „Watson 1956-os dala, a Three Hours Past Midnight inspirált arra, hogy gitáros legyek.” Japánban lépett fel, ahol – szívinfarktus következtében – összeesett és meghalt a színpadon. Kétszer jelölték Grammy-díjra. Johnny „Guitar” Watson azon zenészek közé tartozik, akiket igazságtalanul felejtett el a világ. Az 1950-es években innovatív, látványos stílusával a texasi blues legjobb hagyományait ápolta énekével és gitárjával. Az 1970-es években a funk ikonjának tekintették. Hatása nyomot hagyott olyanokban, mint például Etta James, Frank Zappa, Prince, Jimmy Hendrix és Steve Miller. Ugyanakkor Watson soha nem érte el tisztelői hírnevét. Albumok
Jegyzetek
Források |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
