Johannes Tauler
Johannes Tauler, magyarosan Tauler János, (Strasbourg, 1300 körül – Strasbourg, 1361. június 16.) domonkos szerzetes, aki Eckhart mesterrel és Heinrich Susóval együtt a késő középkori, német nyelvű Rajna-vidék egyik fő misztikusa volt.[1] ÉleteStrasbourgban született. Fiatalon, 1318-ban,[2] a városában belépett a domonkos-rendbe, mert saját bevallása szerint az aszketikus rendi élet vonzotta.[3] Lehetséges, hogy miközben a kolostorban tanult, hallotta Eckhart prédikációját.[3] Amikor a rend kölni egyetemének hallgatója volt, közelebbről megismerkedett Eckharttal.[3] Tudjuk, hogy Eckhart ott tartott előadást 1326-ban, amikor eretnekséggel vádolták.[4] Valószínűleg Kölnben ismerte meg Susót is.[3] Hogy Párizsban is tanult-e, bizonytalan; valószínűleg visszatért Kölnből Strasburgba.[3] Körülbelül 1339-től 1347-ig vagy 1348-ig Bázelben élt, ahol felvette a kapcsolatot az ún. „Isten barátai” nevű körrel.[2][3] A kör olyan személyekből állt, akik a misztikus életet kedvelték, és az „Isten barátai” nevet adták maguknak a János 15:15 [5] alapján.[3] Nördlingeni Henrikkel együtt a közösség központjába került.[6] 1352-ben[2] visszatért Strassbourgba és ott – illetve más városokban[2] prédikátorként és lelki vezetőként működött. Főleg Köln és Strasbourg között végezte lelkipásztori tevékenységét, különösen a női kolostorokban.[6] Strasbourg volt a lelke egy csoport misztikusnak, köztük Rulman Merswinnek akinek a gyóntatója volt.[6] Merswin (1307-1382), a korábbi kereskedő, több spirituális mű szerzője lett.[7] TanításaTauler misztikusként abban különbözik Eckharttól, hogy sokkal kevésbé foglalkozik a panteizmushoz vezető filozófiai gondolatokkal. Bár igazhitűségét többször kétségbe vonták, nem mondható panteistának, mert az Istennel való egyesülést nem lényegi, hanem kegyelmi egyesülésnek vallotta.[8] A gyakorlati kereszténységre fektetette a hangsúlyt, az egyházban elharapózott visszaéléseket pedig szigorúan ostorozta.[9] A szerzetesi szegénységi ideált „lelki szegénységgé” szublimálta.[10][11] A vallásos élet csúcspontját Isten mélységeiben való elmerülésben látta. Jámborsága, beszédeinek megrázó komolysága nagy hatást gyakorolt hallgatóira. Nagyon elterjedt népi olvasmánnyá vált A szegény Krisztus követéséről írt munkája.[11] A kortársai a doctor sublimis et illuminatus címmel tisztelték meg.[11] A Luther általi nagyrabecsülésének köszönhetően időnként a reformáció előfutárai közé sorolták.[6] Magyarul megjelent művei
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia