Tanulmányait a napóleoni korszak gondjai befolyásolták. Megalapította saját École Sainte-Barbe iskoláját. Duhamel elvét(wd), az inhomogén lineáris evolúciós egyenletek megoldásának módszerét, róla nevezték el. Elsősorban matematikus volt, de tanulmányokat folytatott a hő, a mechanika és az akusztika matematikájáról.[2]Végtelen kicsinyek(wd) segítségével végzett számítással is foglalkozott.[3] Duhamel infinitezimális(wd) tétele azt mondja, hogy az infinitezimálisok sorozatának összege változatlan marad, ha az infinitezimálist a fő részével helyettesítjük.[4]
1853-ban publikált egy korai felvevőkészülékről, amelyet vibroszkópnak(wd) nevezett. Más hasonló eszközökhöz hasonlóan a vibroszkóp az oszcilloszkóphoz hasonló mérőeszköz volt, és nem tudta lejátszani az általa rögzített rézkarcokat.[5]
↑A matematikában a végtelenül kicsi szám olyan mennyiség, amely közelebb van a nullához, mint bármely standard valós szám, de ez nem nulla. Az infinitesimal szó egy 17. századi modern latin infinitesimus pénzverésből származik, amely eredetileg a "végtelen" tételre utalt egy sorozatban.
↑H. J. Ettlinger (1922) "A Simple Form of Duhamel's Theorem and Some New Applications", American Mathematical Monthly 29(7): 239–50
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Marie Duhamel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.