A Jazz világkörüli turnéja az Egyesült Államokban indult 1978. októberének végén, az album megjelenése előtt két héttel.[1] A turné New Orleans-i állomásának előestéjén az együttes hatalmas és azóta hírhedtté vált Halloween-partit rendezett a jazz zene szülőhelyeként is emlegetett város Francia Negyedében.[2] A transzvesztita táncosnőket, csupasz iszapbirkózókat, tűznyelőket, fura szerzeteket felvonultató, ingyen droggal és szexszel fűszerezett különc és vad partira lemezkiadók vezetőit, zenei újságírókat is meghívtak a Queen barátain kívül.[3][4] Az esemény megadta az egész amerikai turné alaphangját. November közepén a New York-i Madison Square Gardenben adott koncerten a színpadon is megjelentek a fedetlen keblű lányok a Fat Bottomed Girls című dal közben, hogy egy szál tangabugyiban és magas sarkú cipőben biciklizzenek körbe-körbe a Bicycle Race videóklipjét idézve.[5][6]
Queen-koncert a Jazz turnén
A műsorba öt új dal került be a friss nagylemezről, és egy külön akusztikus szett is helyet kapott a programban. A koncertek közepén egy második, kisebb színpadot eresztettek le a nagyszínpad elé teljes felszereléssel, és itt adták elő a Dreamer’s Ball, a Love of My Life és a ’39 dalokból álló akusztikus blokkot. Az előző turnéhoz képest Brian May gitárszólója visszakerült megszokott helyére, a Brighton Rock dal középrészébe, ami immár Roger Taylor dobszólójával is kibővült. Elhagyták viszont Freddie Mercury énekesnek az A Night at the Opera turnéja óta megszokott vokál-improvizációját, és helyette a Now I’m Here dalban felelgetett egymásnak a közönség és Mercury, ami ettől kezdve a Queen-koncertek állandó eleme lett. A beszámolók szerint a koncertek ráadásában a „pizzasütőnek” csúfolt masszív világítás a zenekar feje fölül a hátuk mögé ereszkedett, és mint egy földön kívüliűrhajó, az erős fények szinte elvakították a nézőket.[7][8]
A majd' két hónapos amerikai turné során 30 koncertet adtak az USA-ban, és ötször léptek fel Kanadában. A sikeres észak-amerikai kört december 18. és 20. között három egymást követő estén, a The Forum színpadán, Inglewoodban (Los Angeles) zárták.[1]
A Jazz Tour európai szakasza 1979. január 17-én indult. Ez volt a Queen addigi legnagyobb európai turnéja. A menetrendet úgy állították össze, hogy a megszokott helyszínek mellett a be nem járatott, kisebb városokban is felléphessen az együttes. A legtöbbet Nyugat-Németországban játszottak. Gyakorlatilag egy 12 állomásos országos turnét bonyolítottak le az NSZK-ban. Ezenkívül Belgium, Hollandia és Svájc mellett, Spanyolországban négy, Franciaországban pedig öt alkalommal léptek fel március 1-ig. A Queen történetének első kelet-európai koncertjeire Jugoszláviában került sor február 6-án és 7-én (a mai Horvátország és Szlovénia fővárosaiban).[9]
Az európai koncertekre kikerült a műsorból a Fat Bottomed Girls, helyette a Don’t Stop Me Now-t játszották az új nagylemezről. A Queen első koncertalbumának anyagát az ezen az Európa-turnén készült élő felvételekből állították össze, és Live Killers címen jelent meg 1979 nyarán.[10]
Japánba három év kihagyás után tért vissza az együttes. Utoljára az A Night at the Opera turnéján jártak a szigetországban, 1976 tavaszán. Az európai koncertek szervezéséhez hasonlóan Japánban is játszottak kisebb városokban, így az április 13-án kezdődő turné három hete alatt 15 koncertet adtak TokiótólSzapporóig. A japán rajongók kedvéért a műsorba bekerült az A Day at the Races albumról a Teo Torriatte című dal, amelynek egyik refrénjét a lemezen is japánul énekli Mercury. Habár a turné végére a frontembernek kissé elege lett a folyton sikoltozó tinédzser rajongókból.[3]
A Jazz-turnét követően a Queen szinte rögtön stúdióba vonult Münchenben, hogy a következő nagylemezén dolgozzon. Augusztus 18-án a saarbrückeni fesztiválon a Ludwigsparkstadionban adtak még egy koncertet, aminek műsora átmenet volt a Jazz-turné és az 1979 év végi angliai Crazy Tour műsora között azzal, hogy itt már teljes egészében eljátszották a Mustapha című dalukat, viszont elhagyták az akusztikus blokkot a programból.[11] Nagy feltűnést keltett Roger Taylor dobos, akinek szőkítés helyett zöldre sikerült festenie a haját koncert előtt, és aznap ilyen külsővel volt kénytelen színpadra lépni 30.000 néző előtt. A fellépést sok technikai probléma kísérte, és a koncert végén a felpaprikázott dobos szétverte a felszerelését.[12]
↑ abBret, David. Borotvaélen – Freddie Mercury története (magyar nyelven). Pannon Lapok Társasága, 97-103. o. (2001). ISBN 9630085445
↑Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története (magyar nyelven). Cartaphilus Kiadó, 121. o. (2011). ISBN 9789632661827
↑Ira Mayer. „Queen spotlighted at Garden”, New York Post, 1978. november 18.. [2016. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. november 16.)
