Jerome David Salinger (New York, 1919. január 1. – Cornish, New Hampshire, 2010. január 27.[1]) amerikai prózaíró, aki 1951-es The Catcher in the Rye című regényével vált világhírűvé. A mű címe magyarul rozsban a fogót jelent, ám Magyarországon Zabhegyező címen vált ismertté Gyepes Judit fordításában. Barna Imre 2015-ben újrafordította a művet a mai magyar nyelvhez igazítva, amelynek már a Rozsban a fogó címet adták. Salinger 1965-től kezdve nem publikált, 1980-tól fogva már interjút sem adott.
Élete
Manhattanben született, lengyel zsidó apa és írkatolikus anya gyermekeként.[2] Apja húsimporttal foglalkozott. Az ifjú Salinger Manhattan nyugati felének különböző állami iskoláit látogatta, majd a McBurney magániskolát választotta a 9. és 10. osztály elvégzéséhez. Ezután felvételt nyert a wayne-i (Pennsylvania) Valley Forge katonai akadémiára. Itteni élményeiről írta Rozsban a fogó (Zabhegyező) című regényét. A New York Egyetemet egy tengerjáró hajón kapott munka kedvéért hagyta el a második félév után. 1938-ban szülei Bécsbe küldték, hogy az apja cégénél tanuljon és fejlessze német és francia nyelvtudását. Egy hónappal az Anschluss előtt hagyta el Ausztriát. A collegeville-i (Pennsylvania) Ursinus College-ba iratkozott be, ahol egy félévet végzett el. 1939-ben a Columbia Egyetemen irodalmat hallgatott Whit Burnetnél. Ő közölte először lapjában Salinger egyik írását.
1942-ben behívták a hadseregbe, részt vett a normandiai partraszállásban, a koncentrációs táborok felszabadításában. A hadseregnél ismerte meg Ernest Hemingwayt is. Feleségül vett egy alacsony beosztású német hivatalnokot, akit magával vitt Amerikába, de kapcsolatuk néhány hónap után megromlott, Sylvia visszatért Németországba.
1948-tól a The New Yorker című újságban publikált, amely már hat évvel korábban is kért tőle írást, egy részben önéletrajzi tárgyú művét, a Slight Rebellion off Madison-t, de ezt a háború miatt csak 1946-ban jelentették meg. A Slight Rebellion off Madison-ban jelenik meg Holden Caulfield, akinek később egy egész regényt szentelt, főművét: az 1951-ben megjelent Rozsban a fogót(Catcher in the Rye, 2015 előtti magyar címén Zabhegyező). A művet szabadszájúsága miatt több országban és egyes amerikai államokban is betiltották.[3] Napjainkban évente 250 000 példányban kel el.
1953-ban néhány novelláját a The New Yorker-ben közölték. 1961-ben adta ki a Franny and Zooey-t, 1963-ban a Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás című kisregényeit. 1953-ban Cornishba (New Hampshire) költözött. Egy ideig részt vett a helyi közösség és az egyetemi diákság életében, később teljesen visszavonult, majd Marlow-ba költözött.
1955-ben összeházasodott Claire Douglas egyetemistával, aki a kedvéért abbahagyta tanulmányait. Két gyermekük született, Margaret és Matthew. A Franny and Zooey című művében Franny figurája Claire életén alapul. 1965-ben elváltak és azóta nem publikált új művet sem. 1978-ban a Newsweek felröppentette a hírt, hogy egy nagyobb, második világháborús, romantikus regény kiadására készül, azonban a hír tévesnek bizonyult.
A világtól elvonultan élt. 1972-ben egy évig viszonya volt Joyce Maynard 18 éves írónővel.
Az ezredfordulón lánya, Margaret Dream Catcher: A Memoire címmel adta ki visszaemlékezéseit, amelyben sok Salinger-legendát megcáfolt.
Az író harmadik felesége a nála negyven évvel fiatalabb Colleen O'Neill volt.
.jpg)
