hu J%C3%A1vori Istv%C3%A1n (sportvezet%C5%91)

	Jávori István
	Jávori István portréja
	A Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályvezetője
Született	1922. augusztus 2.; Tornanádaska
Elhunyt	1978. december 15. (56 évesen); Kazincbarcika
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt; Magyar Dolgozók Pártja;
Házastársa	Káplár Mária
Foglalkozás	anyaggazdálkodási csoportvezető
	Jávori István aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jávori István témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a sportvezetőről szól. Hasonló címmel lásd még: Jávori István (egyértelműsítő lap).

Jávori István, egyes helyeken Jávory István (Tornanádaska, 1922. augusztus 2. – Kazincbarcika, 1978. december 15.) sportvezető, aki Kazincbarcika sportéletében 1969-től 1978-ig több területen is tevékenykedett. Ő volt a Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályának vezetője, később a Városi Kézilabda Szakszövetség elnöke. 1977-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthivatala megbízta a megye Kézilabda Szövetségében az utánpótlás bizottsági elnök feladataival.

Élete

Jávori István 1922. augusztus 2-án született Jancsik István néven az Abaúj megyei Tornanádaskán. Édesapja, a szegényparaszti családból származó Jancsik József (1893–1970) mozdonyfűtőként dolgozott a MÁV-nál. Édesanyja, Miskovics Mária (1890–1971) volt, aki bányász családból származott, háztartásbeliként hat gyermeket nevelt. 1930-ban Jancsik Józsefet Miskolcra helyezték a MÁV ottani fűtőházához, ezért a család is a borsodi megyeszékhelyre költözött. Jávori István hat elemi és négy polgári iskolát végzett, ez utóbbit a Miskolci I. Sz. Állami Polgári Fiúiskolában (1935-1939). Közben 1936-ban a Magyar Királyi Belügyminisztérium engedélyével a családnevüket Jávorira változtatták. 17 évesen dolgozni kezdett: fűszerüzletben, a MÁV pályafenntartásán, 1941-től Miskolc városánál írnokként.

1943. október 4-én tényleges katonai szolgálatra vonult a Szolnoki repülőtér Parancsnokságához, mint újonc. A vadászrepülő századnál 1944 októberéig szolgált,^[1] majd Budapestre, a Mátyásföldi repülőtérre^[2] került, végül a Dunántúlra, Sömjénmihályfára.

1945 márciusában katonai egységét áttelepítették Németországba, ahol május 1-jén hadifogságba esett. 1945. október 24-én megszökött az amerikai hadifogolytáborból, és hosszú, viszontagságos út után – Olaszországon és Ausztrián keresztül – 1947 júliusában tért haza társaival Magyarországra.

1947-től 1962-ig a Dimávagnál (a Diósgyőri Gépgyárban) dolgozott segédmunkásként, majd raktárvezető, anyagbeszerző, végül a Melegüzem anyagbeszerzésének a vezetője lett. 1947-től tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának, majd 1978-ig a jogutódnak, az MSZMP-nek. 1949. augusztus 20-án megházasodott, feleségül vette Káplár Máriát (1928-1981), aki akkor a Diósgyőri Nehézszerszámgyár Titkos ügykezelésének a vezetője volt. 1952-ben felesége nővérének a fiát – Jávori (Franczia) Györgyöt – örökbe fogadták. Jávori István 1952-től tíz évig a Miskolci Járásbíróság népi ülnöke volt. 1955-től 1959-ig a Dolgozók Állami Közgazdasági Technikumában képesített könyvelőnek, vállalati tervezőnek és statisztikusnak tanult. 1960. szeptember 20-án gyermeke született, Jávori István József.

1962. április 29-től a Berentei Vegyi Művekben dolgozott tovább anyagbeszerzőként, ez év júniusában a családjával Kazincbarcikára költözött. A Borsodi Vegyi Kombinátban raktárgazdálkodási vezető, majd anyaggazdálkodási csoportvezető, 1972-től anyagtervező, statisztikus és elemző volt.

Külső munkatársa volt az Észak-Magyarország napilapnak,^[3] de cikkei jelentek meg a Kézilabdázás^[4] folyóiratban is.

Ekkoriban tagja volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak is.

Munkahelye 1975 nyarán megváltozott, a Borsodi Vegyi Kombinátból (ahol több mint 12 évet töltött el) a kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat anyagbeszerzési osztályára került, itt 1978. december 15-ig, haláláig dolgozott.

Sportvezető

A Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesület (KVSE) jelvénye

1969-ben kapcsolódott be a fiatal város sportéletébe. A Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályának a vezetésével bízták meg. Ezt a feladatát ingyen, társadalmi munkában végezte.

Maksó Sándor a Kazincbarcika sporttörténete (1920-1992) című könyvében ezt írta róla és a korszakról:

A sportág lelkes híve, Jávory István szakosztályvezető, aki munkahelyi elfoglaltságát követően minden szabadidejében a kézilabdázás gondjait igyekezett megoldani, a működtetés minőségi körülményeit erősíteni.

– 64. oldal

A KVSE Sportkombinát átadásával, az itt létesített 3 salakos kézilabdapálya üzemeltetésével szilárd bázis alakult ki. Az egyik pálya világítóberendezéssel ellátva nemzetközi és esti mérkőzések lebonyolítására, nagy létszámú közönség fogadására alkalmas kiképzésével országosan is ismertté vált.

– 68. oldal

A későbbiekben a KVSE elnökségi tagja és a Városi Kézilabda Szakszövetség elnöke lett, 1973-tól kézilabda játékvezetőként is tevékenykedett.

Nevéhez fűződött az 1970-es években az Újvárosi Általános Iskola tornatermében rendezett térségi Kézilabda Téli Teremtornák megszervezése, lebonyolításának irányítása is.

1977-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthivatala megbízta a megye Kézilabda Szövetségében az utánpótlás bizottságának elnöki feladataival.

Emlékezete

Az 1980-as évek elején ifjúsági kézilabda emléktornát rendeztek a tiszteletére Kazincbarcikán.
2022-ben a Sportlegendák relikviái kiállításon a kazincbarcikai kézilabda szakosztály megalapítójaként említették.
2023-ban a Sportlegendák képekben kiállításon részletesen megemlékeztek a tevékenységéről.

Jegyzetek

↑ A szolnoki repülőtér története
↑ 1944 október 8-án a szolnoki repülőtéren a magyar alakulatok közül valószínűleg csak az 1. Vitéz Horthy István Vadászrepülő Osztály és a 4. Önálló repülőgép Javító Műhely kisebb egységei állomásoztak. Ezen a napon ürítették ki a repülőteret, a műszaki és a hajózó személyzet Mátyásföldre települt át.
↑ Párosversenyben a diósgyőri rúgóüzem és kerékpárüzem Észak-Magyarország, 1952. november 1. (VIII. évfolyam 257. szám) 1. oldal
↑ Kézilabdázás Kazincbarcikán - Jávory István cikke a Kézilabdázás folyóirat, 1974/1. számának 17. oldalán

Források

93 éve született Jávori István, a barcikai kézisek egyik irányítója Barcikai Históriás, 2015. január 15.
90 éve született Jávori István OPONT hírportál, 2012. augusztus 2.
Maksó Sándor: Kazincbarcika sporttörténete (1920–1992) D&H&K Bt., Kazincbarcika, 1993 ISBN 9630435012

További információk

„Olyanok voltunk, mint egy család” – kézis lányok emlékei a sportról, a csapatról, az összetartásról Barcikai Históriás, 2017. szeptember 11.
100 éve született Jávori István Barcikai Históriás, 2022. július 25.
Jávori István – Nemzeti névtér

Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A szolnoki repülőtér története

[2] 1944 október 8-án a szolnoki repülőtéren a magyar alakulatok közül valószínűleg csak az 1. Vitéz Horthy István Vadászrepülő Osztály és a 4. Önálló repülőgép Javító Műhely kisebb egységei állomásoztak. Ezen a napon ürítették ki a repülőteret, a műszaki és a hajózó személyzet Mátyásföldre települt át.

[3] Párosversenyben a diósgyőri rúgóüzem és kerékpárüzem Észak-Magyarország, 1952. november 1. (VIII. évfolyam 257. szám) 1. oldal

[4] Kézilabdázás Kazincbarcikán - Jávory István cikke a Kézilabdázás folyóirat, 1974/1. számának 17. oldalán

[1]

[2]

[3]

[4]