János Pál
János Pál (Csíkdánfalva, 1921. június 4. – 2018. május 3.[1]) erdélyi magyar muzeológus, néprajzi író. Életútja, munkásságaIskoláit szülőfalujában és Csíkszeredában végezte, Marosvásárhelyen tanítói képesítést szerzett (1941). Előbb tanító Jobbágytelken, Csíkdánfalván és Gyergyóremetén, 1949-től a csíkszeredai Pedagógiai Iskola tanára, majd igazgatója volt. 1952-től Csík rajonban tanfelügyelő, 1959-től a Csíkszeredai Múzeum őre, 1964-től igazgatója volt. Közben a Babeş–Bolyai Egyetemen mint magyar nyelv és irodalom szakos tanár fejezte be tanulmányait. Muzeológiai munkássága mellett sokrétű tudományos, publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Cikkei, tanulmányai magyar és román nyelven a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székelykeresztúri múzeumok évkönyveiben, az Aluta, Studii şi cercetări de istorie veche, Hargita hasábjain jelentek meg; írásaiban helytörténettel, természetjárással, tárgyi és szellemi néprajzzal, a múlt kiemelkedő személyiségeivel, népi értékek hasznosításával foglalkozott. MűveiDolgozatai közül különlenyomatban is megjelent Csíkszeredában:
Gyűjteményes munkája: Pásztorbotok, sulykok, kopjafák (Kiadatlan. Letölthető: https://elte.academia.edu/JuditTop%C3%A1l/Ethnography) Szerkesztette a Nagy Imre-fametszetek c. kisalbumot (Csíkszereda, 1978) és Simó Györggyel együtt összeállította a festőművész csíkszeredai és zsögödi adományainak és hagyatékainak jegyzékét Nagy Imre posztumusz Följegyzések c. naplója (1979) függelékében. Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia