Jámbor Zoltán
Jámbor Zoltán (Makó, 1928. február 7.[1] – Makó, 2019. december 15.) a Pofosz makói alapítója, elnöke. ÉletpályájaIskoláit Makón kezdte meg, majd a beregszászi gimnáziumban folytatta; 1946-ban érettségizett a Csanád Vezér Gimnáziumban.[1] 1946–1949 között a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója volt.[1] 1949-ben – koholt vádak alapján – letartóztatták; első fokon hét év kényszermunkára, másodfokon öt év fegyházbüntetésre ítélték. 1953-ban szabadlábra helyezték.[1] Az egyetemet nem fejezte be, így előbb segédmunkás, majd szakmunkás volt. 1965-ben építész-technikusi oklevelet szerzett.[1] A DÉLÉP Makói Építésvezetőségénél dolgozott. 1988-ban nyugdíjba vonult. 1990-ban csatlakozott a Politikai Foglyok Országos Szövetségéhez (POFOSZ), a makói szervezetének elnöke, továbbá a Csongrád megyei szervezet elnökségének és a szervezet országos etikai bizottságának tagja volt. Emellett az 1945-1956 között politikai okokból elítéltek érdekvédelmét ellátó Magyar Politikai Elítéltek Közösségében is szerepet vállalt. 1996-ban kezdeményezte az 1956-os Makó városi emlékhely kialakítását. 1996-ban a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Makói Szervezete kiadott egy emlékkönyvet, amelyben több résztvevővel készített interjút. MagánéleteFelesége, Jámborné Balog Tünde (1938–) író, pedagógus, Makó Város Díszpolgára. Művei
Díjai
JegyzetekForrások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia