Isartalbahn

München Süd–Bichl
Osztály:	D4
Vonalszám:	999.7
Vonal:	5507
Hossz:	50,76 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	1900–1955: 750 Volt = seit 1955: 15 kV 16,7 Hz ~
Üzemeltető:	Lokalbahn AG ( – 1938. augusztus 1.) DB Netz
Maximális emelkedés:	33 ‰
Legkisebb ívsugár:	200 m
Maximális sebesség:	120 km/h
Kétvágányú:	München Isartalbf–Höllriegelskreuth
A Wikimédia Commons tartalmaz Isartalbahn témájú médiaállományokat.
München Hbf felől München-Laim Rbf felé 0,000 München Süd 524 m Rosenheim felé 0,215 0,000 korábban infrastruktúrahatár DR/LAG 0,270 München Isartalbf 519 m Anschluss Heizkraftwerk Süd 2,410 München-Thalkirchen 525 m 3,60 Maria-Einsiedel (bis 1918) 526 m 4,590 München-Prinz Ludwigshöhe (ab 1893) 562 m 5,50 München–Holzkirchen-vasútvonal (39 m) München-Solln felől (1943-ig) 5,871 Großhesselohe Isartalbahnhof 570 m 7,403 Pullach (korábban vasútállomás) 572 m 8,370 Pullach Gartenstadt (1934–1964) 9,313 Höllriegelskreuth 596 m 11,054 Buchenhain (seit 1950) 12,942 Baierbrunn 628 m 16,612 Hohenschäftlarn (korábban vasútállomás) 654 m 18,242 Ebenhausen-Schäftlarn 664 m 21,441 Icking 653 m 25,134 Loisach (169 m) 26,297 Wolfratshausen 576 m összekötő vágány Geretsried felé 27,40 Wolfratshausen Süd (1941–1945) 580 m Geretsried (tervezett) Loisach 28,580 Degerndorf 581 m 30,180 Bolzwang 582 m 33,350 Eurasburg 587 m 36,970 Beuerberg 614 m Loisach 42,300 Fletzen 587 m 44,530 Bocksberg 590 m 47,800 Bad Heilbrunn 598 m Tutzing felől 50,540 Bichl 615 m Kochel felé

Az Isartalbahn, amelyet a korabeli helyesírási reform előtti első években Isarthalbahnnak is írtak, egy München és Bichl közötti normál nyomtávú vasútvonal volt. Nevét az Isar folyóról kapta, amelynek bal partját a vonal az útvonal északi felén követte. A déli szakasz viszont a Loisach völgyében húzódott. Az eredetileg 50,76 kilométer hosszú vonalból a Großhesselohe Isartalbahnhoftól Wolfratshausenig tartó mintegy 20 kilométeres középső szakasz még ma is létezik, és a müncheni S-Bahn S7-es járata használja.

A München déli és Wolfratshausen közötti szakaszon a vonalat villamosították és kétvágányúvá tették München Isartalbahnhoftól Höllriegelskreuthig. A fennmaradó, Großhesselohe-tól Wolfratshausenig tartó szakasz 1981 óta fővonalnak minősül, a többi szakasz mindig mellékvonalként üzemelt.

A Lokalbahn Aktien-Gesellschaft (LAG) 1891 és 1898 között szakaszosan helyezte üzembe a vonalat. A LAG 1900-ban a München Isartalbahnhof-Höllriegelskreuth szakaszt 750 voltos egyenárammal villamosította az elővárosi forgalom számára. 1938-ban a LAG-ot államosították, és vele együtt az Isartalbahnt is. A második világháború után a Deutsche Bundesbahn 1955-ben áttért a 15 kV-os váltóáramra (16⅔ Hz-es vontatási áram), és 1960-ban meghosszabbította azt Wolfratshausenig. Az északi szakaszon Bahnhof München Süd-Großhesselohe Isartalbahnhof és a déli szakaszon Wolfratshausen-Bichl között a Deutsche Bundesbahn 1959 és 1995 között leállította a vasúti közlekedést.

A jövő

2002-ben Wolfratshausen város „Heimatbuch”-ja szerint az S-Bahn Geretsriedig történő folytatásáról „évek óta” tárgyaltak, és 2001-ben már több útvonalról is tárgyaltak. A tervek eddigi meghiúsulását a szükséges finanszírozás hiányával indokolták.[1] Az S7 tervezett meghosszabbítása Wolfratshausenből Geretsriedbe a korábbi útvonal egy kis részét reaktiválná Wolfratshausen város területén. Ezzel az S7-es a Gelting megállóhelyen keresztül Geretsriedig hosszabbodna meg, Geretsriedben pedig a Süd és Mitte állomások épülnének meg.[2] A Deutsche Bahn 2010-ben kezdeményezte a tervengedélyezési eljárást; a tervek szerint 2013-ban fejeződne be. Az építési időt három évre becsülték; az építkezés eredetileg 2013-ban kezdődött volna.[3]

Ezek a tervek jelentősen elhúzódtak, különösen azért, mert Wolfratshausenben kifogások merültek fel az útvonallal szemben, ami áttervezéshez vezetett: az S-Bahnt ott lesüllyesztik és részben alagútban vezetik. A meghosszabbítás így 2020 áprilisától várhatóan csak 2028 végére készül el,[4] 2022 közepétől pedig további problémák merültek fel a részben az útvonal mellett húzódó Bundesstraße 11 bővítésének újratervezése miatt, így az építkezés megkezdése 2024-ben nem várható.[5]

2023. szeptember közepén Christian Bernreiter (CSU) bajor közlekedési miniszter a wolfratshauseni állomáson tett helyszíni szemle során bejelentette, hogy a Szövetségi Vasúti Hivatal (EBA) szerint a tervezési engedély 2024 előtt nem várható.[6]

A „Müncheni régió vasúti bővítése” projekt részeként szakértői jelentések készültek, amelyek az Isar-völgyi vasút kétvágányú bővítését vizsgálták Höllriegelskreuth és Wolfratshausen között. Ezek 2024 júliusában kedvezőnek bizonyultak.[7]

Irodalom

• Claus-Jürgen Schulze: Die Isartalbahn. Bufe-Fachbuchverlag, 2002, ISBN 3-922138-04-7.
• Nikolaus Wilhelm-Stempin: S-Bahnhöfe in und um München. Books on Demand, Norderstedt 2009, ISBN 978-3-8391-0927-4.
• Thomas Anlauf: Nabelschnur zur Großstadt. In: Süddeutsche Zeitung. 13. Juni 2019, S. R5.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Isartalbahn témájú médiaállományokat.

• isartalbahn.de Private Website
• Relikte der Isartalbahn auf spurensuche-eisenbahn.de

Jegyzetek

1. Stadt Wolfratshausen (Hrsg.): Heimatbuch, Herausgegeben zum 1000-jährigen Jubiläum 2003, Kreiter, Wolfratshausen 2002, 976171414 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában, S. 131.
2. Projektinformationsdialog - Bahnausbau München - Infos zu Baumaßnahmen in der Region München
3. Verlängerung der S7 nach Geretsried. geretsried.de. Stadt Geretsried. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
4. S-Bahn nach Geretsried soll Ende 2028 fahren. br.de, 2020. január 16.
5. S7-Ausbau verzögert sich weiter. sueddeutsche.de, 2022. július 5.
6. „Trantütiger Verein“: Verkehrsminister muss Aussage zur geplanten S7-Verlängerung korrigieren (német nyelven), 2023. szeptember 14.
7. Programm "Bahnausbau Region München". Bayerisches Staatsministerium für Wohnung, Bau und Verkehr, 2024. július 22.