|
Intel CoreAz Intel Core az Intel cég egyik márkaneve, amelyet 2006 januárjától használnak, különféle, a közepestől a felső kategóriáig terjedő fogyasztói és üzleti felhasználású mikroprocesszorok megnevezésére. Az Intel 32 bites, P6 mikroarchitektúrájú egy- és kétmagos mobil mikroprocesszorai tartoznak ide. Az Intel Core típusnak két ága van: létezik Duo (kétmagos) és Solo jelölés, az utóbbi az azonos Duo processzort jelenti, amiben az egyik mag ki van kapcsolva. A Core név a 32 bites processzorokat jelöli, ennek folytatása a Core 2 vonal, amibe már 64 bites processzorok tartoznak. A Core névvel forgalmazott processzorok rendszerint a belépő szintű Celeron és Pentium márkájú, ugyanolyan felépítésű processzorok erősebb, nagyobb teljesítményű változatai. Hasonlóan, a Core processzorok azonos vagy jobb képességű változatait Xeon márkanév alatt hozzák forgalomba a szerverek és munkaállomások számára. A Core processzorok vonala jelenleg a legutóbbi Core i7, Core i5, Core i3, valamint a korábbi Core 2 Solo, Core 2 Duo, Core 2 Quad és Core 2 Extreme típusok sorozatait is foglalja magában.[1] Áttekintés
Továbbfejlesztett Pentium M alapúA Core márkanév eredetileg azokra az Intel 32 bites mobil kétmagos (dual-core) x86 mikroprocesszoraira vonatkozott, amelyek a Pentium M márkájú processzorok származékai. Core DuoAz Intel Core Duo[2] (termékkódja 80539) két magot tartalmaz egy lapkán, a két mag közösen osztozik egy 2 MiB méretű L2 gyorsítótáron, és egy arbiter sín vezérli a hozzáférést az L2 gyorsítótárhoz és az FSB-hez.
Core SoloAz Intel Core Solo[3] (termékkódja 80538) ugyanazt a fajta kétmagos lapkát alkalmazza, mint a Core Duo, azonban csak egy aktív maggal rendelkezik. Igény szerint az Intel egyszerűen képes letiltani az egyik magot, hogy a csipet a Core Solo árfekvésében árulja – ez kevesebb erőfeszítést igényelt, mint beindítani és fenntartani egy újabb, fizikailag egy magot tartalmazó CPU termelését. Az Intel előzőleg már alkalmazta ezt a stratégiát a Intel 80486-os processzorok gyártásánál, ahol a 486SX CPU-k gyakorlatilag 486DX CPU-ként készültek, csak letiltották bennük az FPU működését.
64 bites Core mikroarchitektúra alapúCore 2 SoloCore 2 DuoCore 2 QuadCore 2 ExtremeNehalem mikroarchitektúra alapúA Nehalem mikroarchitektúra kibocsátásával 2008 novemberében[4] az Intel egy új elnevezési rendszert vezetett be a Core processzorok számára. Ebben három változat szerepelt, a Core i3, a Core i5 és a Core i7, de ezek a nevek már nem felelnek meg konkrét műszaki tulajdonságoknak, mint pl. a magok száma. Ehelyett a márka három minőségi szintre lett osztva, ahol az i3 az alacsony szintű, az i5 a középkategóriás, az i7 pedig a felsőkategóriás teljesítménycsoportot jelöli,[5] amely megfelel a három, négy és öt csillagos jelölésnek az Intel processzorosztályozási rendszerében,[6] ahol az egy csillagot a belépő szintű Celeron, a két csillagot pedig a Pentium processzorok kapták.[7] A Nehalem alapú processzorok közös jellemzői közé tartozik az integrált DDR memóriavezérlő, valamint a processzorba integrált QuickPath Interconnect vagy PCI Express és a Direct Media Interface sínek, felváltva a korábbi Core processzorokban alkalmazott, kiöregedett négyszeres pumpálású front-side bus-t. Ezek a processzorok 256 KB L2 gyorsítótárat tartalmaznak magonként, és legfeljebb 12 MB megosztott L3 gyorsítótárat. Az új I/O kapcsolatrendszer miatt a korábbi generációs csipkészletek és alaplapok már nem használhatók a Nehalem alapú processzorokkal. Core i3Az Intel a Core i3 márkát a teljesítményskála alsó részén elhelyezkedő új Intel processzorok csoportjának szánta, a Core 2 márka visszavonulását követően.[8][9] Az első Core i3 processzorok 2010. január 7-én jelentek meg.[10] Az első Nehalem-alapú Core i3 a Clarkdale processzoron alapult, integrált GPU-val és a két maggal rendelkezett.[11] Ugyanez a processzor rendelkezésre áll a Core i5 és a Pentium családokban is, kissé eltérő konfigurációkban. A Core i3-3xxM processzorok az Arrandale processzoron alapulnak, amely a Clarkdale asztali processzor mobil változata. Ezek hasonlítanak a Core i5-4xx sorozatra, csak alacsonyabb órajelen futnak és hiányzik belőlük a Turbo Boost.[12] Egy Intel GY.I.K. szerint nem támogatják az ECC memóriát.[13] A Supermicro alaplapgyártó információi szerint ha egy Core i3 processzort szerver platform csipkészlettel – ilyenek pl. az Intel 3400/3420/3450 – együtt használnak, akkor a CPU támogatja az ECC-t (error-correcting code, hibajavító kód) UDIMM típusú memóriáknál.[14] A kérdésre válaszként az Intel megerősítette, hogy bár az Intel 5 sorozatú csipkészlet csak nem-ECC memóriákat támogat a Core i5 vagy i3 processzorok mellett, azonban ha ezeket a processzorokat 3400 sorozatú csipkészlettel együtt alkalmazzák, akkor képesek az ECC memóriák ECC funkciójának kihasználására.[15] Más alaplapgyártó cégek egyes alaplap-típusai szintén támogatják az ECC használatát az Intel Core ix processzoraival, erre egy példa az Asus P8B WS alaplap, bár ez sem támogatja az ECC memóriát a Windows operációs rendszer nem-szerver kiadásaiban (tehát az asztali Windows 7, Vista és XP változatokban csak nem-ECC memória használható az adott alaplap-processzor kombinációval).[16]
* TDP: thermal design power; a tipikus fogyasztást jellemző érték, amelyre a hűtést méretezik Core i5Az első Nehalem mikroarchitektúrára épülő Core i5 processzort 2009. szeptember 8-án mutatták be – a korábban (már 2008-ban) megjelent Core i7 típus, a Lynnfield mag hétköznapi, általános használatra tervezett változataként.[17][18] A Lynnfield magos i5 processzorok 8 MiB L3 gyorsítótárral rendelkeznek, van bennük egy 2,5 GT/s teljesítményű DMI sín, támogatják a kétcsatornás DDR3-800/1066/1333 memória használatát és a Hyper-threading ki van bennük kapcsolva. Ugyanezeket a processzorokat más néven is forgalomba hozták, melynek során egyes jellemzőiket gyártáskor engedélyezték ill. bekapcsolták (mint pl. Hyper-threading és különböző órajelfrekvenciák), ezek a kis mértékben megváltoztatott processzorok alkották a Core i7-8xx és Xeon 3400-as processzor-sorozatokat – amelyeket azonban nem szabad összetéveszteni a Bloomfield magot alkalmazó, csúcskategóriás Core i7-9xx és Xeon 3500-as processzorsorozatokkal. A Core i5-5xx mobil processzorok az Arrandale nevet kapták és a 32 nm-es Westmere mikroarchitektúrán alapulnak, ami nem más, mint a Nehalem mikroarchitektúra kisebb csíkszélességű, „zsugorított” változata. Az Arrandale processzorok már integrált grafikai képességekkel is el vannak látva, azonban csak két magot tartalmaznak. Az Arrandale csipek 2010 januárjában jelentek meg, a Core i7-6xx és Core i3-3xx sorozatú processzorokban. A Core i5-5xx sorozat processzorai egy csökkentett, 3 MB méretű L3 gyorsítótárat kaptak, míg a Core i5-6xx sorozat a teljes gyorsítótárat kihasználja, a Core i3-3xx sorozat pedig nem rendelkezik Turbo Boost támogatással.[19] A Clarkdale processzort, az Arrandale asztali változatát a Core i5-6xx márkaneveken forgalmazzák, emellett a kapcsolódó Core i3 és Pentium márkák alatt is. Ezekben be van kapcsolva a Hyper-Threading és a teljes 4 MB méretű L3 gyorsítótárat kihasználják.[20] Az Intel közleményei szerint „a Core i5 sorozatú asztali processzorok és asztali alaplapok jellemzően nem támogatják az ECC memória használatát”,[21] azonban a Core i3 részleges ECC támogatására vonatkozó információ a Core i5 és i7 sorozatra is érvényes.[22]
Az Intel Core i5-6xx és i3-5xx sorozatú processzorokról részletes elemzés olvasható a Prohardver portálon.[24][25] Core i7Az Intel Core i7 Intel márkanév számos asztali és laptopokba szánt 64 bites x86-64 processzorra vonatkozik, amelyek vegyesen a Nehalem, Westmere, Sandy Bridge és Ivy Bridge mikroarchitektúrákra épülnek. A Core i7 márka az üzleti és a nagy teljesítményt igénylő, csúcskategóriás felhasználói piacot célozza, mind az asztali, mind a laptop gépek területén,[26] és elkülönül a Core i3 (belépőszintű felhasználói), Core i5 (középszintű felhasználói) és Xeon (szerverek és munkaállomások) márkáktól. Az Intel a Core i7 nevet a Bloomfield négymagos (quad-core) processzorral együtt jelentette meg, 2008 vége táján.[27][28][29][30] 2009-ben az új Core i7 modellek a Lynnfield asztali négymagos processzoron alapultak, ehhez a vonalhoz csatlakoztak később a Clarksfield négymagos mobilprocesszorok,[31] majd az Arrandale kétmagos processzorok 2010 januárjában. A Core sorozat első hatmagos processzora a 2010. március 16-án megjelent Gulftown processzor volt. A közönséges Core i7 és az Extreme Edition is öt csillaggal szerepelt az Intel processzorosztályozó listáján (Intel Processor Rating). 2011 januárjában az Intel kibocsátotta a Core i7 processzorok második generációját, amelynek tagjai szintén öt csillaggal szerepelnek az említett listán. Ez a második generáció eleinte a „Sandy Bridge” magon alapult, amelyet 2012 áprilisában felváltott az „Ivy Bridge”. A márka első három mikroarchitektúra-generációjában a Core i7 család különböző tagjai két külön rendszerszintű architektúrát használtak, így két különböző tokozással jelentek meg (pl. LGA 1156 és LGA 1366 a Nehalem esetén). Mindegyik generációban a legmagasabb teljesítményű Core i7 processzorok ugyanazt a foglalatot és QPI-alapú architektúrát kapták, mint a kisteljesítményű azonos generációjú Xeon processzorok, míg az alacsonyabb teljesítményű Core i7 processzorok a Core i5 processzorokéval megegyező csatlakozót és PCIe/DMI/FDI (sín)felépítést kaptak. A „Core i7” az Intel Core 2 márkanév utódja.[32][33][34][35] Az Intel azt állítja, hogy a Core i7 gyűjtőnév a vásárlókat segíti a processzorválasztásban, mivel a jövőben újabb Nehalem-alapú termékek jelennek meg.[36]
Sandy Bridge mikroarchitektúra alapú2011 elején az Intel egy új mikroarchitektúrát mutatott be: a Sandy Bridge-et. Miközben a cég megtartotta az összes Nehalem-en alapuló termékét, beleértve a Core i3/i5/i7-et is, újabb modellszámokat vezetett be. A Sandy Bridge mikroarchitektúrájú processzorok első készletében két- és négymagos változatok voltak, mindegyikben egyetlen 32 nm-es csíkszélességű lapkán kerültek kialakításra a CPU és GPU magok, az előző mikroarchitektúráktól eltérően. A Sandy Bridge mikroarchitektúrájú Core i3/i5/i7 processzorok négyjegyű modellszámot kapnak. A mobil verziónál a thermal design power értékét már nem lehet meghatározni a CPU-szám utótagjából. A Sandy Bridge-dzsel kezdve az Intel elvetette azt a gyakorlatot, hogy a processzorok száma, foglalat vagy a tervezett felhasználás alapján határozza meg a processzorok kódneveit; ezek a processzorok ugyanazt a kódnevet kapják, mint a mikroarchitektúra. Az Ivy Bridge a Sandy Bridge mikroarchitektúra 22 nm-es csíkszélességű, háromkapus („3D”) tranzisztorokkal felépített kicsinyített méretű változata, amelyet 2012 áprilisában vezettek be. Core i32011. január 20-án jelent meg a Core i3-2xxx vonal, amelybe asztali és mobil processzorok tartoznak, és ez a 2010-es „Clarkdale” Core i3-5xx és „Arrandale” Core i3-3xxM modellek helyettesítője, amely az új mikroarchitektúrán alapul. Az Ivy Bridge-alapú Core-i3-3xxx vonal egy kisebb javítása a 22 nm-es csíkszélesszégű technológiának és jobb grafikai képességekkel rendelkezik.
Core i52011 januárjában a 2011-es CES-en mutatta be az Intel az új négymagos, „Sandy Bridge” mikroarchitektúrájú Core i5 processzorait. Az újabb kétmagos mobil és asztali processzorok 2011 februárjában érkeztek. A Core i5-2xxx asztali gépekbe szánt processzor termékvonalában leginkább négymagos processzorok találhatók, a kétmagos Core i5-2390T kivételével, integrált grafikai egységet is tartalmaznak, a korábbi Core i5-6xx és Core i5-7xx termékvonalak jellemzőit kombinálva. A négyjegyű modellszám után álló utótag a szabad szorzót (K), alacsony fogyasztást (S) és az ultra-alacsony fogyasztást (T) jelöli. Az asztali CPU-k itt mind négy nem-SMT magot tartalmaznak (mint az i5-750), a i5-2390T kivételével. A DMI sín sebessége 5 GT/s. A mobil Core i5-2xxxM processzorok mind kétmagosak, mint az előző Core i5-5xxM sorozat és rendelkeznek a termékvonal a jellemzőivel.
Core i7A Core i7 márka továbbra is az Intel asztali és mobil processzorainak csúcskategóriája, a Sandy Bridge modellekben a legnagyobb méretű L3 gyorsítótárral és a legmagasabb órajelfrekvenciával. A legtöbb i7 modell nagyon hasonló a kisebb Core i5-ös testvéréhez. A négymagos mobil Core i7-2xxxQM/XM processzorok követik az előző „Clarksfield” Core i7-xxxQM/XM processzorokat, de ezekben már megtalálható az integrált grafikai egység. Ivy Bridge mikroarchitektúra alapúCore i3
Core i5
Core i7
Haswell mikroarchitektúra alapúCore i3
Core i5
Core i7
Jegyzetek
Fordítás
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Intel Core i3 témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Intel Core i5 témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Intel Core i7 témájú médiaállományokat.
Kapcsolódó szócikkek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
