|
Imogen Claire
Imogen Claire, születési nevén Imogen Lee Crowe (London, 1943. november 2. – London, 2005. június 24.), brit táncművész, koreográfus, táncoktató és színésznő. A színlapokon neve gyakran szerepelt Imogen Clare írásmóddal is. ÉleteSzármazásaImogen Lee Crowe néven született Londonban, 1943-ban. Anyja Kathleen Eden-Green iskolai igazgatónő, apja Anthony Lee Crowe végzős főiskolása, aki a diplomatervén dolgozott.[3] Szülei 1938-ban házasodtak össze. Londonban, a Királyi Balettintézetben (Royal Ballet School) és a Londoni Tánciskolában (London Dance Theatre) tanult.[4] 1961 őszén végzett. A Londonban 1894 óta folyamatosan megjelenő, tekintélyes Dancing Times táncművészeti magazin azt írta róla, hogy a Royal Ballet School végzősei közül kiemelt figyelmet érdemel Imogen Crowe, aki kitűnő minősítéssel tette le a Királyi Táncakadémia (Royal Academy of Dance, RAD) emelt szintű szakmai minősítő vizsgáit.[5] PályájaA londoni Dance Theatre-ben kezdett dolgozni Imogen Crowe néven. Táncosként erőteljes kifejezésmódjával, és azt jól alátmasztó színészi arcmimikával dolgozott. Az avantgarde táncstílust érezte magénak, a kezdeti kis szerepek után gyorsan haladt előre vezető és már az 1960-as évek elejétől vezető színpadi táncos szerepeket kapott.[4] 1963 őszétől Terpszikhoré szerepét táncolta Igor Stravinsky Apollon musagète című balettjének első angliai színpadi feldolgozásában, amelyet George Balanchine koreografált, a címszereplő Apollónt Maximo Barra táncolta. A balettet 1963. november 9-én chesteri Royalty Színházban mutatták be, később angliai turnéra vitték.[6] 1970-ben Lucretia Borgiát alakította színpadon, a The Council of Love című abszurd drámában, a Sátánt alakító Warren Mitchell (1926–2015) társaságában.[7] Az avantgarde táncstílusnak elkötelezett Claire rövidesen Ken Russelltől megkapta első filmszerepét: az 1971-es Zenerajongókban (The Music Lovers) alakította a fehérruhás hölgyet Richard Chamberlain és Glenda Jackson társaságában. Ezután sorozatban kapta a színészi és táncosi szerepeket Russelltől, a rendező egyéni látásmódú, zenével és erotikával telített, konvenciókat felborító kultuszfilmjeiben. Még ugyanabban az évben, 1971-ben apácát alakított az erkölcsi ellentmondásokkal terhelt Ördögökben (The Devils), Vanessa Redgrave és Oliver Reed mellett; majd táncosnőt alakított a Twiggy, a sztár-ban (The Boy Friend). Szerepelt Ken Russel misztikus és okkult filmjeiben is,[4] így az 1972-es Barbár messiásban (Savage Messiah) Helen Mirren társaságában, és az 1974-es Mahlerben. 1975-ben játszott a Who együttes zenéjére írt Tommy filmmusicalben és a Liszt Ferenc életét szabadosan értelmező Lisztománia (Lisztomania) című zenés botrányfilmben, ahol George Sand írónőt alakította. Bizarr, földönkívüli „transzilvániai” nőt játszott a nemzetközi sikerű, 1975-ös Rocky Horror Picture Show misztikus rock-szex-vígjátékban.[8] Ezt követte a Rudolf Nurejev főszereplésével forgatott 1977-es Valentino, majd Mike Hodges rendező 1980-as Flash Gordon című fantasztikus kalandfilmje, majd az innovatív Derek Jarman rendező 1986-os Caravaggio c. életrajzi filmje, ahol Claire egy felékszerezett női modellt játszik. Színpadi munkáinak legnagyobb részében Philip Prowse glasgow-i színigazgatóval dolgozott együtt, aki a színpadképeket tervezte, Claire pedig elkészítette hozzá a koreográfiát, és színészként, táncosként közre is működött Prowse produkcióiban. 1977 januárjában a londoni Királyi Nemzeti Színház (Royal National Theatre) felújítva bemutatta Ödön von Horváth Mesél a Bécsi-erdő c. színművét, Stephen Rea főszereplésével. Claire egy kabarétáncosnőt alakított benne.[9] Itt ismerkedett meg jövendőbelijével, John Rothenberg színpadmesterrel. 1988-ban újabb okkult Ken Russell-filmekben játszott. Az Oscar Wilde művéből készült Salome utolsó táncában (Salome’s Last Dance) egy nazarénus táncosnőt alakított, Arlene Phillips koreográfiájával. A fehér féreg búvóhelye (The Lair of the White Worm) című misztikus horror-vígjátékban Claire – a főszereplő Amanda Donohoe-hoz hasonlóan – kígyóvá változni képes, misztikus papnőt testesített meg. Ennek a filmnek teljes koreográfiáját ő maga dolgozta ki, megtervezte és betanította a „kígyóemberek” mozgásait és a zenés színpadi táncjeleneteket.[10] Utolsó filmszerepeit 2000-ben játszotta, Sally Potter rendező A síró ember című filmdrámájában és Stephen Daldry rendező Billy Elliot c. zenés filmdrámában játszotta, mindkettőben szinte a személyére szabott szerepet kapott, a táncosok vizsgáját irányító, felügyelő tanárnőt alakította.[4] Oktató, szakmaszervező és érdekvédelmi munkájaKét éven át tanított a londoni Drama Centre-ben. Bekapcsolódott a brit színész és táncos szakszervezetek munkájába. 1994-ben beválasztották az Equity színész-szakszervezet tanácsába, ő lett az első koreográfus-tag a színészek mellett. A szakma érdekeiért küzdve több kezdeményezését vitte keresztül. Aktív része volt abban, hogy 2000-ben megjelent a táncos szakma kamarai jogosító okmánya (Dance Passport), és elfogadtatta a táncosok számára kedvezőbb új baleset-biztosítási keretszerződéseket. 2004-ben újraválasztották, de egészsége megromlott. Rákbetegséget diagnosztizáltak szervezetében, ez egyre inkább akadályozta közéleti munkáját. Magánélete1977 januárjában egy chesteri turnén találkozott a nála mintegy 15 évvel idősebb John Rothenberg színpadmesterrel.[9] Másfél évtizeden át együtt éltek, majd 1992-ben összeházasodtak. Férje 2004-ben elhunyt.[4][9] Élete utolsó éveiben London Kensington kerületében élt, Notting Hill Gate közelében.[11] Hosszú betegség után, 2005. június 24-én London Westminster kerületében hunyt el.[4][12] Filmszerepei
Jegyzetek
További információ
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
