Ilku Péter

Ilku Péter
Ilku Péter az 1950-es években, a Dorogi Bányász játékosaként.
Személyes adatok
Születési dátum	1936. február 22.
Születési hely	Dorog, Magyarország
Halálozási dátum	2005. szeptember 22. (69 évesen)
Halálozási hely	Esztergom, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Poszt	csatár
Junior klubok
Időszak Klub 1946–1954 Dorogi Bányász
Felnőtt klubok^1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1954–1956 Dorogi Bányász 61 (16) 1957–1960 Atlético Madrid 21 (6) 1960–1961 CD Condal 24 (7) 1961–1963 Espanyol 1963–1964 Cádiz 3 (0)
^1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilku Péter témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ilku Péter (Dorog, 1936. február 22. – Esztergom, 2005. szeptember 22.) labdarúgó, Ifjúsági-, Utánpótlás- és B-válogatott, a Dorogi FC Örökös Tagja. A magyar ifjúsági válogatott csapatkapitánya. Dorogon Ilku II. néven szerepelt.

Pályafutása

Esztergályosnak tanult, a dorogi gépgyárban dolgozott 1952-től 1956-ig, majd Spanyolországban raktárosként egy papírgyárban. 1946 és 1956 között a Dorogi Bányász labdarúgócsapat tagja volt. 1954 és 1956 között 16-szoros ifjúsági válogatott, csapatkapitány, majd négyszeres utánpotlás válogatott. 1956 és 1993 között Spanyolországban élt. Játszott az Atlético Madrid (1957–1960), a CD Condal (1960–1961), az Espanyol (1961–1963), és a Cádiz (1963–1964) színeiben. Aktív labdarúgó pályafutását követően Andorrába hívták edzőnek. A hosszabb távú együttműködés reményében és érdemei elismeréseként felajánlották számára az andorrai állampolgárságot is. Azonban szíve mindig hazahúzta és az 1990-ben bekövetkezett politikai változások hatására 1993-ban hazatelepült. Spanyolországhoz is hű maradt, ahova gyakran tért vissza. Hazaérkezésétől fogva a dorogi csapat szinte minden mérkőzését megtekintette. Kapcsolatait igyekezett a dorogi klub javára fordítani. Nem kis mértékben köszönhető személyének, hogy a világhírű Barcelona és a dorogi klub között jó kapcsolat alakult ki. A dorogiakat több alkalommal is meghívták a "Barca" által szervezett tornákra. A híres spanyol egyesület centenáriumi ünnepségére is meghívást kapott, ahol számos, az erre alkalomra készült labdarúgóereklyékkel ajándékozták meg, amelyeket a Dorogi Sportmúzeumnak adományozott. Szintén közvetítő az argentin River Plate klubbal való kapcsolat kialakításában. 1993-tól az Esztergomban vásárolt házában lakott haláláig.[1][2]

Sikerei, díjai

Dorogi Bányász

• Kétszeres Vidék Legjobbja cím
• A dorogi labdarúgásért végzett elévülhetetlen érdemeiért kitüntetés
• A Dorogi FC Örökös Tagja cím

Család

Hárman voltak testvérek. Bátyja, Ilku István a Dorogi Bányász válogatott legendás kapusa volt. Külföldre való távozását megelőzően csapattársak is voltak a dorogi csapatban. János nevű testvére szintén a Dorog labdarúgója volt. István fivére halála után néhány hónappal később váratlanul hunyt el.

Jegyzetek

1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
2. Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/122

Források

• Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2  
• Spanyolországi pályafutásának adatai