|
Il Redentore (Velence)
 Az Il Redentore (a Megváltó) vagy más néven basilica del Santissimo Redentore egy fogadalmi templom az olaszországi Velencében, a Giudecca városrészben. Építését a Szenátus rendelte el az 1575 és 1577 között pusztító pestisjárvány idején. A területen már korábban, 1536-ban felépítették a Santa Maria degli Angeli-templomot, amely napjainkban is látható az apátság területén. Később, 1539-ben ugyanezen a helyen egy kolostort létesítettek, majd 1577. május 3-án megkezdődött a Il Redentore-templom építése. Tervezésével Andrea Palladiót bízták meg, majd az ő 1580-ban bekövetkezett halála után az építkezést Antonio da Ponte vezetésével fejezték be. A kapucinus szerzetesek meggyőzték a Szenátust, hogy ne engedélyezzék a templomban való temetkezést, ennek köszönhetően az épület megőrizte egységes stílusát. Felszentelésére 1592-ben került sor. Az épület külsejeA homlokzatot isztriai kővel borították, kialakítása emlékeztet a Palladio által szintén Velencében épített San Francesco della Vigna és San Giorgio Maggiore templomokéra. A főbejáratot egy tizenöt fokból álló lépcsőn lehet megközelíteni, ez utalás arra, hogy a hagyomány szerint Salamon jeruzsálemi templomához is ilyen lépcső vezetett. A homlokzat széles oromzata a római Pantheonra utal, a keskeny harangtornyok minaretekre emlékeztetnek. A templom külsején a legrégebben elkészült szobor a kupola lanternáját díszítő Feltámadt Krisztus ólommal borított fából készült szobra, Girolamo Campagna műve. A többi szobrot a 17. század végén faragták, Szent Márkot, Páduai Szent Antalt és San Lorenzo Giustiniánt ábrázoló szobrok Tommaso Ruer művei, a Szent Ferenc szobor Juste Le Court műhelyében készült. Az épület belseje_Interior.jpg)  A templom belső tere egyhajós, kétoldalt három-három egymásba nyíló kápolnával. Területe három egymástól jól elkülöníthető részre oszlik, a főhajóra az oldalkápolnákkal, a szentélyre és a kórusra. A főhajó két oldalán végigfutó párkányt korinthoszi féloszlopok tartják. A színes márvánnyal díszített szentély két oldalán korinthoszi oszlopokkal kiemelt exedrák nyílnak. Ezeket a dózse és a város előkelői számára tartották fenn. A harmadik rész a kapucinus szerzetesek számára elkülönített kórusból és a két sekrestyéből áll. A templom egész belső terét erős fény világítja meg, fehérre festett falai a tisztaságot jelképezik. A homlokzat belső falán két festmény kapott helyet, Paolo Piazza Velence fogadalmat tesz a pestisjárvány elmúlásáért, és Pierto Muttoni della Vecchia Szűz Mária átadja a gyermek Krisztust Cantalicei Szent Félixnek című alkotásai. Az oldalkápolnákban látható festmények : A pásztorok imádása (Francesco Bassano 1580 körül), Krisztus ostorozása (Domenico Robusti, 1588 körül), Levétel a keresztről (Palma il Giovane, 1600 körül), Mennybemenetel (Domenico Robusti, 1588 körül). A főoltárA templom főoltárát Girolamo Campagna készítette a bolognai Giuseppe Mazza közreműködésével. A tabernákulumot Tommaso Ruer állította helyre, 1682-ben. Az oltár domborművei jeleneteket ábrázolnak Krisztus életéből (Jézus első összeroskadása, Jézus találkozik anyjával, Veronika megtörli Jézus arcát, Jézus az Olajfák hegyén). Az oltár mögötti falon: Mária ájulása, Levétel a keresztről, A sír előkészítése. Az oltár fölött bronzból készült feszület szintén Girolamo Campagna műve, Krisztus lábánál, a kis kupola alatt bronzangyalok tartják a passió jelképeit. A szerzetesek számára készült kórus padjai a 18. században készültek, művészileg nem jelentős darabok. A sekrestyeA sekrestyében számos műalkotást őriznek, közülük a legfontosabbak:
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
_Canaletto_-_Wells-Next-The-Sea,_The_Earl_of_Leicester_and_Trustees_of_the_Holkham_Estate.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
