Edinburgh-ben született, John Richardson (1909–1990) és Margaret Drummond (1910–1988) legidősebb gyermekeként. Két húga volt.[8] Iskolai tanulmányait Edinburgh Balgreen kerületében, a Tynecastle High School-ban és a George Heriot’s School-ban végezte.[8][9]
Színészi pályája
Tizennégy éves korában állt először színpadon, egy amatőr társulat tagjaként, Dickens: Két város regénye című regényéből készült színdarabban. A színigazgató felismerte Ian színészi tehetségét. Hogy színész lehessen, Richardsonnak meg kellett szabadulnia skót akcentusától, e célból beszédórákra járt, majd színpadmesterként beállt az Edinburgh-i Népszínházhoz.[10]
Katonai szolgálatának egy részét a Brit Haderő Rádióműsor Szolgálatánál töltötte le, mint színházi műsorbemondó és rádiós rendező. Felvették a glasgow-i Skót Királyi Zenei és Színiakadémiára (Royal Scottish College of Dramatic Arts). Rövid időre a birminghami Repertoárszínházhoz (Old Rep) szerződött, majd alapító tagja lett a Royal Shakespeare Company-nak. Itt dolgozott másfél évtizeden át, 1960–1975 között[11] Távozása után is a társulat örökös tiszteletbeli tagja maradt.
Első filmes szerepeit Shakespeare-színdarabok megfilmesített „tévészínházi” változataiban kapta. A címszerepet, Jean-Paul Marat-t játszotta Peter Weiss Marat/Sade drámájának 1967-es megfilmesítésében. 1970-ben főszerepet kapott a BBC Eyeless in Gaza sorozatában. 1972-ben a papot eljátszó rabot alakította Arthur HillerLa Mancha lovagja című zenés filmmusicaljében. Az 1970-es években a nemzetközi színpadi munkára összpontosított, sikert aratott Henry Higginsként a My Fair Lady felújításban, a New York-i Broadway színházban. Ezért a musicalben nyújtott kiemelkedő színpadi alakításáért 1976-ban Drama Desk-díjat kapott, és ugyanebben az évben BAFTA-díjra is jelölték.
1979-ben Bill Haydon szerepét kapta Az áruló (Suszter, szabó, baka, kém) tévés kémfilm-sorozatban, amely John le Carré 1974-es regényéből készült, itt Alec Guinness mellett játszott. Innentől rendszeresen kapta a filmes és tévés szerepeket. 1979-ben a brit titkosszolgálat, az MI-6 főnökét, az arisztokratikus Sir Henry Cuthbertsont játszotta a Charlie Muffin című televíziós kémfilmben, David Hemmings és Pinkas Braun mellett. 1983-ban két Conan Doyle-tévéfilmben is ő alakította Sherlock Holmes mesterdetektívet, A négyek jelében és A sátán kutyájában. Legnevezetesebb szerepeit televíziós minisorozatokban kapta, nagy mozifilmekben inkább kisebb mellékszerepeket játszott. 1987-ben, A negyedik záradék c. politikai krimiben, Michael Caine és Pierce Brosnan mellett ismét a brit titkosszolgálat főnökét, Sir Nigel Irwint játszotta el, ugyanolyan kifinomult, kegyetlen és arisztokratikus vonásokkal, ahogyan 79-ben Cuthbertsont ábrázolta a Charlie Muffinban. Hasonló karakterű brit királyi főhivatalnokot, Rex Hunt falklandi kormányzót alakította az 1992-es Úriemberhez méltatlan című háborús-politikai drámában, amely a a Falkland-szigetek argentin inváziójának napjait dolgozta fel. Hunt alakításáért Richardsont a legjobb színésznek járó BAFTA-díjra jelölték.
Széles nemzetközi ismertségét az 1990-es House of Cards tévé-minisorozattal szerezte, ahol Francis Urquhartot, egy minden hájjal megkent, gátlástalanul cinikus és macchiavellista brit politikust alakított. Ugyanezt a főszerepet vitte tovább a sorozat két folytatásában, az 1993-as To Play the King-ben és az 1995-ös The Final Cut-ban is.[12] A House of Cards-ban nyújtott alakításáért 1991-ben megkapta a legjobb főszereplőnek járó BAFTA-díjat. A második és harmadik sorozatban nyújtott teljesítményéért 1994-ben és 1996-ban BAFTA-díjra jelölték, de nem kapta meg.
2007 elején, 72 éves korában, Richardson szerepet vállalt az ITVKisvárosi gyilkosságok c. krimisorozatának készülő új epizódjában.[12] 2007. február 9-én reggel azonban váratlanul elhunyt, álmában elszenvedett szívinfarktus következtében otthonában, London Battersea kerületében.[16] Testét elhamvasztották, urnáját 2009-ben Shakespeare szülővárosába, Stratford-upon-Avonba szállították, ahol a Royal Shakespeare Company frissen renovált színházának, a Királyi Shakespeare Színháznak (Royal Shakespeare Theatre) alapjába helyezték.[17]
Főbb filmszerepei
1963: Ahogy tetszik (As You Like It), tévéfilm; Le Beau
↑ abAlex Jennings. Richardson, Ian William (1934–2007), Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven) (2011. január)
↑Michael Blackley: Acting Star Ian Richardson Dies (angol nyelven). The Scotsman / Edinburgh News, 2007. február 9. [2007. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 29.)
↑Simon Trowbridge. Richardson, Ian, Stratfordians: a Biographical Dictionary of the Royal Shakespeare Company (angol nyelven). Oxford: Editions A. Creed (2008. december 17.). ISBN 978-0-9559830-1-6
↑Ann McFerran: Ian Richardson and his son Miles.. The Sunday Times (UK), 2005. szeptember 25. [2020. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
