IV. Vilmos bajor herceg
IV. Vilmos (München, 1493. november 13. – München, 1550. március 7.), a Wittelsbach-házból való bajor herceg, 1508-tól haláláig Bajorország uralkodó hercege. ÉleteSzármazásaVilmos herceg édesapja IV. Albert bajor herceg (1447–1508) volt, III. Albert bajor herceg (1401–1460) és Anna braunschweig-grubenhageni hercegnő (1420–1474) fia. Édesanyja Ausztriai Kunigunda (1465–1520) volt, III. Frigyes német-római császár és Eleonóra portugál infánsnő leánya. Szülei házasságából nyolc gyermek született:
Házassága, gyermekei![]() 1522. október 5-én IV. Vilmos herceg Münchenben feleségül vette Maria Jakobäa von Baden őrgrófnőt (1507–1580), I. Fülöp badeni őrgróf és Erzsébet pfalzi hercegnő leányát. Négy gyermekük született:
A herceg házasságon kívüli viszonyából, melyet Margarete Hausner von Stettberg-gel folytatott, még egy fia született, Georg von Hegnenberg lovag (1509–1590). Uralkodása15 éves korában elhunyt édesapja, és ő örökölte Bajorországot, de – korára való tekintettel – gyámság alatt állt. 1511-ben öccse X. Lajos herceg néven Bajorország-Landshutban társuralkodó lett. Vilmos hithű katolikusként a reformáció esküdt ellensége volt, és támogatta az ugyancsak katolikus V. Károly német-római császárt törekvéseiben. Később, amikor a cseh korona Károly fivérére, I. Ferdinánd magyar királyra szállt, Vilmos igényt formált Csehországra Ferdinánd ellenfelével, Szapolyai Jánossal lépve szövetségre. Ezek a nézeteltérések az idők során elcsöndesedtek, és Vilmos továbbra is támogatta Károlyt, ezúttal a schmalkaldeni háborúban. Nem sikerült ugyanakkor megszereznie a hőn áhított pfalzi választófejedelmi méltóságot. Jelentős tette, hogy az ingolstadti egyetemet a jezsuitákra bízta, ezzel az egyetem az ellenreformáció egyik gyújtópontjává vált. Vilmos 42 évnyi uralkodás után hunyt el 1550-ben. Utóda fia, V. Albert lett. Irodalom
Források
Lásd még
|
Portal di Ensiklopedia Dunia