I. Harold angol király
I. Harold[7] Knutsson vagy Nyúllábú Harold (angolul: Harold Harefoot) (1016[1][5][8]/1017[1] – 1040. március 17.[1][6][9]) Anglia kormányzója 1035 novemberétől,[1] királya 1037-től haláláig; melléknevét gyorsaságáról és vadászatban való ügyességéről kapta.[9] I. Knut törvénytelen fiaként született.[4][9] Harald fiatalabb féltestvére, a törvényes születésü Hardeknut volt Dánia és Anglia trónjának örököse, de mivel Dániában szorongatta a norvég és a svéd király, nem tudott elutazni a koronázásra, ezért ideiglenesen Haraldot tették meg kormányzóvá. Az uralom hamar teljesen a kezébe került, és 1037-ben[9] Oxfordban királlyá koronázták.[10] Miután Harold királlyá nyilvánította magát, elűzte Hardeknut édesanyját, Emmát.[4][5] Felelősség terhelte a trónra ugyancsak pályázó Alfréd Aetheling megvakításáért[5] kegyetlen meggyilkolásáért.[4][5] Birtokát megvédte a walesi és a skót támadással szemben.[4] Hirtelen halt meg Oxfordban, pont amikor Hardeknut támadásra készült ellene. UtóéleteHalála után holttestét féltestvére, Hardeknut kiásatta, fejét levágatta, és egy mocsárba dobatta. Egy halász azonban rátalált, és Haroldot újra tudták temetni Londonban. Nyughelye, a St. Clement Dane's, a mai bírósággal szemben, a Fleet Street és az Aldwych találkozásánál található.[6] GyermekeHarold egy Elgiva[2] nevű asszonyt vett feleségül, aki egy fiút szült neki: Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia