Huzat![]() Huzat a hétköznapi nyelvben egy épületben két nyílás (ajtó vagy ablak) szembenyitásakor keletkező fuvallat. A műszaki használatban az a nyomáskülönbség, ami egy kéményben mérhető. Ez a nyomáskülönbség működteti a kéményt: létrehozza azt a légáramot, ami a kémény alján lévő berendezés (tűzhely, kályha, kemence, kazán stb.) számára a kellő légáramot biztosítani tudja. A kéményben a füstgáz hőmérséklete sokkal nagyobb, mint a környező levegő hőmérséklete, ezért sűrűsége kisebb, mint a környezetéé. Ezért van az, hogy a kémény alján a nyomás kisebb, mint a megfelelő légoszlopé. Ez a kéményen kívüli nagyobb nyomás hajtja át az égéshez szükséges légmennyiséget a tűztérbe, majd a kéményen át a környezetbe. Ez a folyamat a kéményhatás vagy természetes huzat. Minél magasabb a kémény, annál nagyobb a huzat. Ha a kémény alján a légáramot elzárjuk, és így nincs áramlás a kéményen keresztül, ekkor mérhetjük a legnagyobb nyomáskülönbséget: ez a statikus huzat. Amint az áramlás megindul a kéményben, az áramlási veszteségek miatt a huzat lecsökken. A statikus huzat:[1][2]
A fenti egyenlet közelítő összefüggés, mert feltételezi, hogy a füstgáz és a külső levegő mólsúlya egyenlő. Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia