Hova (Madagaszkár)

Egy hova férfi a Merina népből 1896-ban

A hova vagy a szabad közemberek egyike volt a három fő történelmi kasztnak a madagaszkári Merina Királyságban, az andriana (nemesek) és az andevo (rabszolgák) mellett. A hova kifejezés eredetileg egy madagaszkári klán tagjaira vonatkozott (valószínűleg a zafiraminia népre), amely a 15. század körül a sziget délkeleti partjairól vándorolt be a középső hegyvidékre, és magukba olvasztották Vazimba lakosságát.[1] Andriamanelo (1540–1575) megszilárdította a hovák hatalmát, amikor az Antananarivo környéki hova főnökségeket egyesítette uralma alatt.[2] A hova kifejezést a 20. századig használták, bár egyes külföldiek ezt a szót ankovának írták át, és a 19. század óta egyre gyakrabban használják.[3]

Kotokeli, kedves hova fiú, Madagaszkár, 1911-1912

A 16. században és után rabszolgákat hoztak Madagaszkár különböző királyságaiba, és társadalmi rétegek alakultak ki a Merina Királyságban. A hova a szabad közemberség kasztjaként jelent meg a nemesi hierarchia alatt. Azok a hovák, akik a királlyal vér szerinti rokonságban állnak, az andriana címet viselik.[4] Az új királyság társadalmi szerkezetét fia, Ralambo (1575–1612) határozta meg, aki az andrianákat négy rangra osztotta tovább.[1] Ralambo volt az első, aki használta az Imerina kifejezést (a Merina földje), hogy leírják a földet, amit elfoglalt a hova nép, akik ezt követően fokozatosan átvették a 'Merina' identitását.[4]

A merina társadalom harcosait és katonáit hagyományosan az andriana kasztból vagy a nemesek közül választották ki. Azonban a 19. században, amikor a merinák meghódították a többi királyságot, és a sziget nagy részét uralták, sokkal nagyobb hadseregre volt szükségük, így a katonák közé betették a hova kasztot is.[5] A hova kaszt hagyományos foglalkozása a rizs- és termőföldek tulajdonosként való kezelése és kereskedelme volt. A tanyákon végzett munka és egyéb szolgaság az andevo (rabszolga) kaszt, más néven mainty foglalkozása volt, akiktől megfosztották a földtulajdon jogát.[6] [7] Egy hova személy rabszolgasorba kerülhetett bűncselekményekért vagy késedelmes adósság miatt, ilyen esetekben zaza-hovaként emlegették őket.[8]

Az andriana, a hova és az andevo réteg endogám volt a merina társadalomban. William Ellis 1838-as emlékirata szerint a madagaszkári társadalomban egy hovának megtiltották, hogy nemeshez vagy rabszolgához, valamint zaza-hovához menjen férjhez.[9] A kivétel, mondta Ellis, a hajadon királynő, aki bármely rétegből bárkit elvehetett, beleértve a hovákat is, és gyermekeit királyinak tekintették.[9]

Jegyzetek

1. Raison-Jourde (1983), pp. 141–142
2. de la Vassière & Abinal (1885), p. 62
3. Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 410. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9 
4. Kus (1995), pp. 140–154
5. Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 623–624. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9 
6. Gwyn Campbell. David Griffiths and the Missionary "History of Madagascar". BRILL Academic, 63–67. o. (2012). ISBN 978-90-04-19518-9 
7. Janice Harper. Endangered Species: Health, Illness, and Death Among Madagascar's People of the Forest. Carolina Academic Press, 105–107. o. (2002). ISBN 978-0-89089-238-1 
8. Conrad Keller. Madagascar, Mauritius and Other East-African Islands. S. Sonnenschein, 90–91. o. (1901) 
9. William Ellis. History of Madagascar. Fisher, 164 with footnote. o. (1838) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hova (Madagascar) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Vingt ans à Madagascar: colonisation, traditions historiques, moeurs et croyances (francia nyelven). Paris: V. Lecoffre (1885). ISBN 3-540-63293-X 
• Kus, Susan. Sensuous human activity and the state: towards an archaeology of bread and circuses, Domination and Resistance. London: Psychology Press (1995). ISBN 978-0-415-12254-2 
• Raison-Jourde, Françoise. Les souverains de Madagascar (francia nyelven). Paris: Karthala Editions (1983). ISBN 978-2-86537-059-7