Hosszú sugárzó

Hosszú sugárzóknak nevezzük azokat a monopólusokat és dipólusokat, amelyek hosszúsága többszöröse az üzemi hullámhossznak. Az ilyen sugárzókon mind az árameloszlás, mind a feszültségeloszlás szinuszos, vagyis több áramhas és feszültségcsúcs alakul ki.[1]

A többhullámhosszú antennáknak kétféle tipusát használják:

• Harmonikusan gerjesztett sugárzó - Amikor egy f₀ frekvenciára méretezett antennát 2f₀, 3f₀, 4f₀, ... 8f₀ stb... frekvenciákon is használnak. Az ilyen használat kompromisszumos ugyan, mert minden felharmonikuson mind az antenna sugárzási karakterisztikája, mind a sugárzó elektromos tulajdonságai eltérnek.
• Aperiodikusan gerjesztett sugárzó - Ezt az antennatipust Long Wire antennának hívják. Használatát a beltéri antennahangolók elterjedése tette lehetővé. A talppontot nagy áttétellel illesztik a tápvezetékhez (1:20 - 1:50), így a beltéri antennahangoló viszonylag kis veszteséggel le tud illeszteni akármilyen hosszú vezetéket. Ez is kompromisszumos megoldás, az ilyen antennák viselkedése kiszámíthatatlan.

Feszültség és áramviszonyok a hossú sugárzón

Hosszú monopólus

Hosszú monopólust ritkán használnak vertikális antennaként, legtöbbször megdöntve, vagy vízszintesen elhelyezve használják, és a talppont közelében alakítanak ki jó hatásfokú földelést. Leginkább rádióamatőr gyakorlatban fordul elő ennek a tipusnak a használata, pl. egy 40m-es sávra tervezett antenna jól használható a 20, 15, 10 m-es sávokon is. Az antennán több áramhas és feszültségcsúcs lép fel, ennek következtében úgy viselkedik, mint több, egymáshoz kapcsolt monopólus.

A talpponti ellenállása a következőképp alakul:[2]

Hosszú dipólus

A hosszú, vízszintes dipólus használata gyakori, mind harmonikusan gerjesztett változatban, mind aperiodikus gerjesztéssel.

Az antennán több áramhas és feszültségcsúcs lép fel, ennek következtében úgy viselkedik, mint több, egymáshoz kapcsolt monopólus.

Talpponti ellenállása a következőképp alakul:

A hosszú sugárzó iránykarakterisztikája

A sugárzók hosszabbításával egy adott hosszúság után már nem javul az antenna nyeresége, hanem melléknyalábok jelennek meg az iránykarakterisztikán. Monopólus esetén a fő sugárzási irány el is tűnik, így a hosszú vezeték nem alkalmas iránysugárzásra.

Rövidhullámoknál, ionoszférára történő sugárzás esetén kifejezetten előnyös ez a tulajdonsága, különösképpen, ha a talaj reflektáló hatását is figyelembe vesszük. Ilyenkor olyan félgömbszerű sugárzót kapunk, ami felfelé koncentrikus körökben "vetít" az ionoszférára.

Jegyzetek

1. H. Meinke. Rádiótechnikai kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó Budapest (1961) 
2. Karl Rothammel. Antennakönyv. Műszaki könyvkiadó. ISBN 963-10-2060-6