Horváth Jenő (író)

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Horváth Jenő (egyértelműsítő lap).

Horváth Jenő
Született	1900. október 13. Marosújvár
Elhunyt	1989. szeptember 13. (88 évesen) Kolozsvár
Foglalkozása	teológus író költő publicista
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon Wikidata Segítség

Horváth Jenő (Marosújvár, 1900. október 13. – Kolozsvár, 1989. szeptember 13.) erdélyi magyar teológus, író, költő, publicista.

Életpályája

Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban (1920), főiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Teológián s ösztöndíjjal Skóciában végezte, Debrecenben doktorált (1937). Lelkész Aninószán, 1941-től a nagyenyedi Bethlen Gábor Teológiai Akadémia, 1945-től Kolozsvárt a Protestáns Teológiai Intézet tanára. 1960-ban vonult nyugalomba. Hitbuzgalmi írásait az egyházi sajtó, szociális érzésű, a szülőföldhöz kötődő verseit, elbeszéléseit, cikkeit 1921-től kezdve a Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Ifjú Erdély, Ellenzék, 1941 után az Erdélyi Gazda, Szövetkezés, Havi Szemle, Déli Hírlap közölte; később az Előre és Igazság hasábjain is jelentek meg írása. Szerepel a Versekben tündöklő Erdély (Kolozsvár 1941) és a Romániai magyar írók antológiája (Nagyenyed 1943) című kiadványokban. Összeállításában jelent meg Nagyenyeden a Virágoskert (1941) és Kalászok (1944) című vers- és mesegyűjtemény, valamint a Ki-ki magának orvosa (1944) című egészségügyi tanácsadó.

Önálló kötetei: Betemetett bányász (versek, Aninósza 1935); Most szedtem a fáról (novellák, Kv. 1938).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0