|
Horváth István (mikrobiológus)
Horváth István (Káptalanfa, 1938. május 1. – 2018. május 6.) magyar mikrobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia biológia tudomány doktora. 40 éven át vezette az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet szerológiai osztályát. ÉletePápán járt középiskolába, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett biológusi diplomát, 1962-ben. Négy évig középiskolában tanított, mellette az ELTE a Származás- és Örökléstani Intézetében kutatómunkát végzett. Ösztöndíjas aspiránsként Király Kálmán vezetésével, az Országos Bőr- Nemikórtani Intézetben dolgozott. A Treponematózisokkal szembeni immunitásra vonatkozó vizsgálatok címmel védte meg kandidátusi disszertációját, 1973-ban. Egy évig meghívott kutatóként a CDC-ben (Amerikai Egyesült Államok) dolgozott, ahol a patogén treponemák in vitro tenyésztését kutatta. Később újabb amerikai meghivást kapott, de Magyarországon nem engedélyezték a kiutazását. Akadémiai doktori disszertációját Patogén treponemák izolálása, tenyésztése és diagnosztikája címmel 1986-ban védte meg. Elsők között foglalkozott Magyarországon a klamídiafertőzések laboratóriumi kimutatásával. Haláláig az Interlab Orvosi-Kémiai és Diagnosztikai Laboratórium munkatársaként többek között a patogén treponemák in vivo tenyésztésének újraszervezésén dolgozott. Célja az ismét támadó szifilisz megbetegedések verifikációjának segítése és a nehézfémszennyezések megjelenésének gyors mikrobiológiai kimutatása volt. További tevékenységei az „atherosclerosis elleni immunizálás” humán kipróbálási engedélyeztetése, valamint a szájflóra ultramikroszkópos gyors vizsgálatok realizálása voltak. Oktatási tevékenységA Semmelweis Egyetem egykori jogelődjén, a BOTE-n (Budapesti Orvostudományi Egyetem) és az egykori Haynal Imre Orvostovábbképző Intézetben vett részt a bőrgyógyász szakorvosképzésben és továbbképzésben. Tudományos szervezeti tagságai
Publikációk
Kutatási témák, szabadalmak
Sikeres kutatásai az érelmeszesedésről2012-ben számolt be arról a Magyar Nemzet Online,[2] hogy Horváth István kísérletei során rábukkant az addig ismeretlen „anti-koleszterin” antitestre. A kísérletek során úgy találta, hogy az antitestnek fontos szerepe lehet a koleszterin-anyagcserében. Rátapad a koleszterinre, s ha ez nem történik meg, akkor a rossz koleszterinnek nevezett LDL felhasználhatatlanná válik a szervezet számára – írja a Medical Online.[3] Kutatásai alapján a „magas vérkoleszterinszintet” legfeljebb az érelmeszesedéssel együtt járó folyamatnak, de nem az érelmeszesedés okának tartja. Az érelmeszesedés oka szerinte, hogy a szervezet a saját maga által termelt koleszterint nem tudja felhasználni és ez azért következhet be, mert nincs elég anti-koleszterin antitest a vérben. Tehát nézete szerint minden olyan beavatkozás, ami elősegíti az anti-koleszterin antitestek termelődésének a fokozását, segíti az érelmeszesedés megelőzését, vagy visszafejlesztését. Ilyen antitesttermelést fokozó oltóanyagot talált fel, amelyet először sertéseken próbált ki, de a vakcina nem okozott semmilyen problémát az állatoknak, így magán is kipróbálta. A Demokrata című újságnak adott interjújában elmondta:[4]
Hazai klinikai kipróbálására azonban nem került sor. A pénzt pályázat útján, állami támogatással igyekezett megszerezni a biológus – számol be a MedicalOnline. A Hír TV egészségügyi magazinja, a GyógyHír[5] beszámolt róla és az MNO is megírta, hogy 2011 szeptemberében a rendőrség házkutatást tartott nála, elkobozták a kutatásával kapcsolatos dokumentációt és mintákat, majd a Magyar Nemzet kérdésére a BRFK elmondta, hogy „ismeretlen tettes ellen folyik eljárás kuruzslás gyanúja miatt, de a nyomozás érdekeire való tekintettel további információval nem szolgálhatnak.” Közben a Facebook közösségi oldalon szerveződött egy kb. kétezer fős közösség[6] mellette. 2016. február elején több lap beszámolt arról, hogy a bíróság nem jogerősen elítélte Horváth Istvánt három másik „tettestársával” (két orvos és egy ápoló) együtt. A vádirat szerint a négyfős társaság engedélyek nélkül, illegális szerekkel kezelt érelmeszesedésben szenvedő betegeket. A bíróság megállapította, hogy az „antigén” ismeretlen hatású szer, amely kimeríti a gyógyszer fogalmát, ennek előállítása és a forgalomba hozatala is engedélyköteles, a biológusnak azonban nem volt erre vonatkozó hatósági engedélye. A szer emberi szervezetbe juttatása szintén hatósági engedélyhez kötött, de ezzel sem rendelkeztek a vádlottak. Az pedig, hogy a vádlottak a jelentkezőktől vért vettek, azt feldolgozták, a vérkomponenst lefagyasztva tárolták, majd visszajuttatták a páciens szervezetébe, autológ véradásnak minősül, amire szintúgy nem volt engedélyük, és nem tartották be a rendelet minőségbiztosításra vonatkozó szabályait sem. A törvényszék kizárólag csak az engedélyeket és a törvényességet vizsgálta, azt nem, hogy a szérumban milyen hatóanyagok voltak, és ezek az emberi szervezetre káros vagy gyógyító hatást gyakoroltak – olvasható a bíróság közleményében.[7] Az MNO szerint a mikrobiológus akár öt év börtönbüntetést is kaphat[8] A per ítélet nélkül, a tudós stroke-ban való halálával ért véget, másfél év múlva. Jegyzetek
Források
További információk |
||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
