|
Hont Ferenc
 Hont Ferenc (1946-ig Holtzer) (Szeged, 1907. április 4.[5] – Budapest, 1979. március 11.) Kossuth-díjas rendező, színházesztéta. A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik elindítója az 1930-as évek elején; első felesége Hont Erzsébet operaénekes, második felesége Görög Ilona színésznő. Hont András újságíró, publicista, volt fideszes önkormányzati képviselő nagyapja. ÉletpályájaHoltzer Dániel gazdag szegedi ruhanagykereskedő és Róth Vilma Jozefa fiaként látta meg a napvilágot. Csodagyereknek tartották, már ötéves korában verseket írt.[6] Iskoláit Szegeden végezte, de hamar abbahagyta a tanulást, bejárta Németországot és megismerte a német költészetet és a német színpadot. Költői ambíciói voltak, költeményei jelentek meg az 1922-es szegedi lírai antológiában. Hamarosan Budapesten Gál Gyula színész mellett tanult, majd Párizsban Gémier Firmin rendező magántanítványa lett. Juhász Gyulával együtt már az 1920-as évek második felében kezdeményezték szabadtéri játékok rendezését Szegeden. A megvalósításra majd 1930-tól, a Dóm tér megépítése után kerülhetett sor. 1928–1937 között mind a szegedi, mind a budapesti színházakban rendezőként működött. Leghíresebb rendezése Szegeden Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának színre vitele (1933. augusztus 26.). Rendkívüli dinamikus ember volt, minden avantgárd jellegű irodalmi, színészi vagy lapszerkesztési csoportosulásban részt vett. Egyik legjobb barátja Buday György grafikus, kinek színpadi rajzai nagyban segítették az ő munkáját. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának mozgalmába, melyben előadásai révén sokat tett a színházi kultúra megismertetéséért. A két világháború közti Magyarország kispolgári ízléssel megáldott színházi közönsége körében nagyobb sikereket nem aratott, de folyamatos apró munkával sokat tett a színházzal szembeni elvárások megváltoztatásáért. 1935–1938 között az Országos Színészegyesület keretein belül színésziskolát vezetett, színészeket, rendezőket képzett. Szerkesztette A Színpad című folyóiratot 1935–39-ben. 1937–1943 között a Független Színpad című lap szerkesztője, s ugyanekkor a lap köré csoportosuló fiatal színjátszók munkaközösségének vezetője. 1944-ben behívták munkaszolgálatra, 1945 júniusban tért haza. 1945–1949 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatói teendőit látta el. 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1949–1950 között a Népművelési Minisztériumba nevezték ki osztályvezetőnek. 1950–1951 között az Ifjúsági Színház igazgatója volt.[7] Madách Színházba ment el rendezőnek (1951–1952). 1952–1957 között az Országos Színháztörténeti Múzeum főigazgatói posztját töltötte be. Utolsó munkaállomása a Színháztudományi Intézet, melyet 1957–1969 között igazgatott. A színházesztétika, a rendezés, a színjátszás, a színháztörténet-írás területein elévülhetetlen érdemeket szerzett, számos segítője és tanítványa volt. Rendezéseiből
Művei (válogatás)
Főbb szerkesztései
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
