Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1942-ben a Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság előtt nyelvtanári államvizsgát tett. Magyarország német megszállásakor családjával együtt deportálták; szülei a holokauszt áldozatai lettek, maga is koncentrációs táborban volt. 1947-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen közgazdász doktori diplomát szerzett. 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán vegyész oklevelet kapott. 1950–1954 között az Alumíniumipari, illetve a Műszaki Fizikai Kutató Intézet tudományos segédmunkatársa volt. 1954–1956 között a Korróziós Laboratórium laboratóriumvezető tudományos munkatársa volt. 1955–1958 között az MTA–TMB önálló aspiránsaként dolgozott. 1957–1961 között a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutatóintézet Mikromorfológiai Osztályának tudományos munkatársa volt. 1961–1970 között a Csepel Vas- és Fémművek Minőségellenőrző és Anyagvizsgáló Intézet Elektronmikroszkóp Laboratóriumának laboratóriumvezető főmérnöke volt. 1962–1970 között az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete szerződéses tudományos munkatársa volt. 1971–1972 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa volt.
A tudományos technikai forradalom társadalmi vonatkozásaival foglalkozott. A fémek korróziójára vonatkozó kutatásai is jelentősek.
Családja
Szülei Hollaender Béla ügyvéd és Schrecker Etelka pedagógus voltak. Testvére Holló Gusztáv jogász, a Központi Döntőbizottság tárgyalásvezető bírója volt. 1947–1956 között Gyenes Péter, Gyenes Sándor vezető államügyésznek a fia volt a férje; kémikus volt. Fia: Gyenes András (1951–). Második párja Jánossy Ferenc (1914–1997) közgazdász, gépészmérnök; aki Lukács György (1885–1971) nevelt fia volt.
Szenek oxidálhatóságának vizsgálata, különös tekintettel az anódszenekre (Antonescu Adriánnal és Papp Elemérrel) – Feszültség alatti korrózió (Bányászati és Kohászati Lapok. Alumínium, 1951)
Könnyűfémragasztás (Magyar Technika, 1952)
Alumínium ötvözetek vizsgálata feszültségi korrózió módszerével. – Szemcsefinomító adalékok és magnézium hatása a finomított alumínium korrózióállóságára (Bányászati és Kohászati Lapok; Alumínium, 1953)
