|
Hitel (Széchenyi István)
A Hitel Széchenyi István műve, a magyar gazdasági szakirodalom egyik első képviselője. 1830. január 28-án jelent meg, Széchenyi magyar nyelven írta. Megjelenése nagy vitát kavart, egy éven belül 3 magyar és 3 német kiadást adtak ki belőle. Megírásának előzménye, hogy Széchenyi 10 000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, amelyet az osztrák bank fedezet hiányában elutasított. .jpg)
– Széchenyi István: Hitel
A könyv írása közben gondolatait folyamatosan megosztotta titkos, plátói szerelmével, későbbi feleségével, Seilern Crescence grófnővel, aki elismerő kritikákkal bátorította őt német nyelven folyó levelezésükben. A mű a magyar gazdasági és politikai élet megreformálását hirdeti, különös tekintettel az akkor már archaikusnak számító ősiség (aviticitas) törvényére, és a jobbágyság intézményére. A magyar törvények értelmében ugyanis, 1351 (Nagy Lajos) óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzáloggal sem terhelhették őket. Emiatt a tőkeszegény birtokosok nem vehettek fel hitelt a gazdaságuk fejlesztésére. A jobbágyság intézményének megszűnését Széchenyi örökváltság útján, fokozatosan képzelte el. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jobbágy egy előre meghatározott összegért cserébe megválthatja szabadságát, polgárrá válik. 
– Széchenyi István: Hitel
A Hitel fogadtatásaSzéchenyi újnak és forradalminak számító gondolatai alaposan felkavarták a korabeli közéletet. Markáns közgondolkodás bírálatával és társadalom-reformáló üzenetével az olvasóközönséget erősen megosztotta. Lelkes híveinek tábora mellett ellentábor is kialakult. Az azonnali nagy érdeklődésre tekintettel a Hitelből egy éven belül 3 magyar és 3 német kiadást adtak ki. Ismert személyiségek nyilatkoztak róla, mint József nádor, Metternich herceg, nagy tekintélyű arisztokraták, hölgyek, kancelláriai és kamarai tisztviselők, reformkori írók Kazinczytól Berzsenyiig. Az ellentábor vezéregyénisége, Dessewffy József A Hitel czímü munka taglalatja[1] című művében reagált Széchenyi felvetéseire, lényegében elutasítva őket. A birtokos nemesi érdek és a rendi ellenzékiség álláspontjáról bírálta Széchenyi programját. Dessewffy a Hitelben lefektetett eszméket felforgatónak találta, amelyek nem egyeztethetők össze az ezeréves alkotmánnyal. A Hitelt az utókor a reformkor „harsonájaként” méltatta.[2] Folytatás: a Világ és a Stádium megírásaDessewffy könyvére válaszolt Széchenyi 1831-ben a Világ vagyis felvilágosító töredékek némi hiba ’s előítélet eligazítására című művével, melyben Dessewffy véleményét megsemmisítő bírálatban részesítette. A Hitel-t követte 1831-ben a Világ, majd 1833-ban a Stádium. Utóbbi magyarországi megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, Széchenyi külföldön nyomtatta ki. A három művet gyakran szokták együtt említeni. „Hitel, Világ és Stádium! ti, három - Nem kézzel írt könyv, mely bölcsel, tanít, De a lét és nemlét közti határon Egekbe nyúló hármas pyramid!” Arany János: Széchenyi emlékezete[3] Az utókor kevesebb figyelmet fordított a Világra, mint a reformkor „harsonájaként” méltatott Hitelre, ill. az első rendszeres programként elemzett Stádiumra. Ennek magyarázata a Világ vitairat jellegében keresendő: abban, hogy Széchenyi érvelése ellenfele (gróf Dessewffy József) kritikája körül mozogva kötöttebb volt. A vita azonban lehetőséget teremtett Széchenyi számára, hogy a Hitelben homályban hagyott elképzeléseit körüljárja. A Világ így döntően koncepciómagyarázat, és ezért gondolati összetettségét, mélységét tekintve a legjelentősebb Széchenyi alkotások közé állítható. A három munka így együtt tölti be történelmi hivatását. Jegyzetek
Források
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
