Hirsch Elemér
Hirsch Elemér (Mezőnagycsán, 1895. május 14. – Nagybánya, 1953. május 17.) ügyvéd, román válogatott labdarúgó, fedezet, edző, műkorcsolyázó. ÉleteGazdag zsidó családban született, szüleinek Bethlen környékén volt földbirtoka. Az első világháborúban a Kolozsvári 21. honvéd gyalogezred kötelékében szolgált, mely során kiérdemelte a Károly Csapatkeresztet valamint kétszer a 2. o. Ezüst Vitézségi érmet.[1] A Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása Kolozsváron érte, ahol vezetésével a zavargások és fosztogátosok megfékezésére egyetemista társaival megszervezte a város őrségét.[2] Jogi tanulmányait Budapesten és Bécsben folytatta, és 24 évesen megkezdte ügyvédi pályafutását. Ezzel párhuzamosan labdarúgóként és műkorcsolyázóként is elismertté vált, illetve atletizált is. A Hagibbor SE sportegyesület elnöki tanácsának tagja volt. A második bécsi döntést követően zsidó származása miatt a magyar hatóságok eltiltották az ügyvédi praktizálástól valamint megfosztották a vagyonától (melyet később román kommunista rezsim államosított[3]), a deportálástól sofőrje, Mihály Andor segítségével szökött át Dél-Erdélybe.[4][5][6][7] PályafutásaLabdarúgóként1921 és 1924 között a Kolozsvári AC labdarúgója volt. Az 1924–25-ös idényben az Universitatea Cluj csapatában szerepelt. 1922 és 1924 között öt alkalommal szerepelt a román válogatottban. Részt vett az 1924-es párizsi olimpián. 1927 után edzőként és játékvezetőként tevékenykedett. 1947 és 1948 között a román válogatott szövetségi kapitánya volt. 1947–1949 között két bajnoki évadon keresztül a Kolozsvári CFR edzőjeként működött.[8] Műkorcsolyázóként1924-ben, 1925-ben és 1927-ben országos bajnoki címet nyert, párosban egy második helyet szerzett. Nemzetközi bíróként is tevékenykedett.[6][8] StatisztikaMérkőzései a román válogatottban
Hivatkozások
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia