Hippolyte Fizeau
Armand Hippolyte Louis Fizeau (Párizs, 1819. szeptember 23. – Nanteuil-le-Haudouin, 1896. szeptember 18.) francia fizikus, a vele egy évben született Léon Foucault munkatársa és barátja (ezért szokás őket a francia tudomány Castor és Polluxaként emlegetni[1]). Munkássága1848-ban — Christian Doppler munkásságát még nem ismerve — kimutatta, hogyan tolódnak el a csillagok színképvonalai. Ez a vöröseltolódás lett a Doppler-effektus első tapasztalati bizonyítéka, amiért időnként Doppler–Fizeau-hatásnak is nevezik. Együttműködése Foucault-valAz 1840-es évek végétől a fényt és a hőt tanulmányozta Léon Foucault-val. Elsőként készítettek dagerrotípiát a Napról, és megállapították, hogy annak külső rétege gáz állapotú (François Arago, a Párizsi Obszervatórium akkori igazgatója fotometrikus észlelései alapján úgy vélte, hogy az folyékony). 1849-ben fogaskerekes tárcsákkal (Fizeau-módszer), majd forgótükrökkel megmérték a fény sebességét; eredményük 1%-on belül egyezik a ma helyesnek ismert értékkel. Ezzel egyúttal a Nap–Föld távolság értékét is sikerült pontosabban meghatározni. 1851-ben (Fizeau-kísérlet) megállapították, hogy a fény a vízben lassabban halad, mint a levegőben. Emlékezete![]()
Jegyzetek
Források
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia