Spitzer Ferenc (1871–1945) és Deutsch Berta (1873–1945) fia.[2] Sokgyermekes családban született, apja cipészmester volt. Korán jelentkező forradalmi nézetei, és Ady-versek szavalása miatt a gimnáziumból kirúgták, ezt követően rövid ideig gyári munkásként és újságárusként dolgozott. 1919-ben publikálta első, forradalmi-kommunista költeményeit Kovács Péter és Csont Ádám álneveken, először az Új Utak című lapban. A Tanácsköztársaság alatt a Munkás Egyetem hallgatója volt, majd a kommün bukása után, 1920-ban Csehszlovákiába emigrált későbbi feleségével, Szántó Judittal[3] együtt. 1922. október 1-jén Kassán házasodtak össze. Már vagy a házasságkötésük előtt, 1921-ben vagy utána, 1923-ban született meg a lányuk, Szántó Éva nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa.[4]
Hidas itt csatlakozott a kommunista mozgalomhoz és az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja lett.
1924-ben a feleségével együtt tértek haza, de 1924 júniusában már különéltek egymástól, a hivatalos válást 1925. március 10-én mondták ki. Évát Hidas Antal szülei vették magukhoz.[5]
Korábban ugyan szoros kapcsolatban állt Kassák Lajosavantgárd körével, eddigre már kizárólagosan a realizmus formanyelvét érezte magáénak. Ekkor jelent meg első verseskötete Bécsben, a KMP gondozásában Az ellenforradalom földjén címen. A várható letartóztatás elől menekülve Bécsen és Berlinen keresztül Moszkvába távozott. Itt feleségül vette Kun Béla leányát, Kun Ágnes műfordítót. A Sarló és Kalapács című almanach egyik főmunkatársa volt, de a bécsi Új Március, a kassaiMunkás és a New York-i Új Előre című folyóiratokban is publikált. 1926–1936 között a Moszkvában alakult Magyar Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének egyik vezetője, 1929–1935 között pedig a Forradalmi Írók Nemzetközi Tanácsának tagja volt. 1926-tól a magyar mellett oroszul is írt, versei szerzőségi jelölés nélkül kerültek haza Magyarországra, s mozgalmi dalokká váltak (Vörös Csepel, A harcban nem szabad megállni).1938-ban a koncepciós perek során őt is elítélték, 1944-ben szabadult, de csak 1959-ben térhetett haza Magyarországra. Leánya, Éva a hazaérkezésük után, 1965-ben önkezével vetett véget életének.[5]
Hazatértét követően a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok ápolására fordította idejét, s mindkét nyelvre fordított lírai költeményeket, versesköteteket, elbeszéléseket. Neki köszönhető, hogy teljes vagy válogatott Arany-, Petőfi-, Ady-, Móricz-, Radnóti- és Illyés-kiadások jelenhettek meg orosz nyelven. Már a Szovjetunióban, 1929-ben hozzáfogott az első világháborúról és az azt követő forradalmakról tervezett, egyben a magyar munkásmozgalom korai történetét is megörökítő regénytrilógiája első darabjának, a Ficzek úr című regénynek, amely először oroszul jelent meg 1936-ban (Господин Фицек). Mivel az eredeti kézirat elveszett, magyarul csak az orosz kiadás lefordításával 1966-ban adták ki, később, mint a trilógia másik két darabját (Márton és barátai,1958; Más muzsika kell…,1963).
