Hernyák Gábor
Hernyák Gábor (Hajdúnánás, 1928. december 14. – Győr, 2013. augusztus 25.) geológus, az egykori rudabányai vasércbánya főgeológusa, Rudi, az előember megtalálója. ÉletpályájaMezőgazdasággal foglalkozó családban született, s ennek köszönhetően a második világháború előtt kertészinasnak tanult Felsőzsolcán. A háború alatt lakatostanuló lett Diósgyőrött, a háború után pedig Debrecenben és Budapesten folytatta ez irányú tanulmányait, majd Sopronban tett szakérettségit. Kitűnő eredményei nyomán kapott ajánlás révén az Eötvös Loránd Tudományegyetem geológus szakán tanult tovább, ahol 1955-ben szerezte meg a diplomát. Ezt követően a rudabányai vasércbánya főgeológusa lett, ahol jól felszerelt labort és gépparkot hozott létre. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a magyarországi réz-, ólom- és cinkércek kitermelése meginduljon, valamint Rudabányán rézflotáló üzem létesüljön. A vasércbánya 1986-os hivatalos bezárása idején már a Mongóliában található, mongol-magyar tulajdonú Cagan Dava-i volframércbánya kutatásvezetőjeként is dolgozott. Nyugdíjba vonulása után Rudabányán élt. A településen 1955-ben részt vett az ország első bányászattörténeti gyűjteményének létrehozásában, ami jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászattörténeti Múzeum nevet viseli. 1965-ben a bánya területén, a késő miocén korú rétegekben találta meg az első főemlősmaradványt, Rudit, amelyet 1967-ben Kretzoi Miklós új fajként Rudapithecus hungaricus néven írt le. A területen 1971-től indult meg a rendszeres ásatás, s számtalan új lelet került elő, melyet külföldi folyóiratokban is publikáltak, így az évek során nemzetközi hírnevűvé vált a Rudabányai Őshominoidea Lelőhely. Hernyák Gábor több alkalommal is talált fontos leletet, például 1999-ben Gabit, az eddigi legteljesebb Rudapithecus-koponyát.[1] Az ő nevét viseli egy Rudabányán talált másik kihalt főemlős, az Anapithecus hernyaki.[2] Rudabányai lányt vett feleségül, s ott alapított családot is.[3] Sírja a rudabányai Telepi temetőben található, ott nyugszik feleségével együtt. Díjai, kitüntetéseiFőbb publikációi
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia