|
Hermann von Spaun
Hermann Freiherr von Spaun (* 1833. május 9. Bécs; † 1919. május 28. Görz) a Császári és Királyi Haditengerészet tengernagya és 1898–1904 között a haditengerészet parancsnoka volt. Jelentős mértékben járult hozzá az osztrák-magyar flotta kiépítéséhez. CsaládjaA családja sváb eredetű volt, első dokumentumokban említett tagjáról, a paraszti és cérnafonó (Garnsieder) foglalkozású Bartholomäus Spaunról 1583-1599 között tesznek említést a források Deisenhausenben (Günzburg járás), aki később Linzben vagyonosodott meg. Hermann a fia volt az osztrák bárói rangra emelt Joseph von Spaun császári-királyi udvari tanácsosnak (1788–1865), Bécs és Teschen tiszteletbeli polgárának, valamint Franziska Roner Edle von Ehrenwertnek (1795–1890). Spaun 1892. április 28-án Triesztben feleségül vette Emma Lobmeyrt, a közismert bécsi üvegárukereskedés alapítójának unokáját és az ismert iparos-mecénás Ludwig Lobmeyrnek a unokahúgát. A felesége tartott egy gepárdot, és ismert volt arról, hogy a sétáira magával vitte pórázon vezetve. Tengerészeti pályafutása.jpg) Spaun 1850-ben kadettként csatlakozott a császári-királyi haditengerészethez, a kadétéveit kizárólag a tengeren töltötte különböző hajók fedélzetén. 1853-ban fregattzászlóssá (Fregattenfähnrich) léptették elő. 1859-ben már fregatthadnagyi rangban vett részt az Artemisia goelette (szkúner) első tisztjeként a Franciaországgal és a Szárd-Piemonti Királysággal vívott háborúban. Az 1864-es német–dán háborúban a Don Juan d’Austria páncélos fregatt első tisztjeként vett részt az Északi-tengeren. Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború kezdetén az Andreas Hofer gőzös parancsnoka volt, de hamarosan az Erzherzog Ferdinand Max páncélos fregatt második parancsnokává nevezték ki. Ezzel a hajóval vett részt az Ancona irányában végrehajtott felderítő műveletben, majd július 20-án a lissai csatában. A csata során tanúsított bátorságáért a Osztrák Császári Vaskorona-rend 3. osztályával tűntették ki. 1867-től két éven át a Saïda goelette (szkúner) parancsnoka volt. 1869-ben korvettkapitánnyá léptették elő és a Hum ágyúnaszád parancsnokává tették meg. 1871-ben fregattkapitánnyá léptették elő, 1873-ban tengerészeti attasénak Londonba irányították. A Monarchia haditengerészetét hat éven át képviselte Nagy-Britanniában és eközben értékes bepillantást nyert a világ akkori legnagyobb haditengerészetének viszonyaiba. 1879-től 1883-ig Károly István főherceg mellé volt beosztva[1] és társaságában utazta be a Saïda fedélzetén Brazíliát és Észak-Amerikát. 1884-ben a Tegetthoff kazamatapáncélos parancsnokságával bízták meg, majd a Miramar császári jacht parancsnoka lett, míg az a trónörökös párral tett keleti utazást. Az 1885-ös nyári hadgyakorlat során a Prinz Eugen kazamatahajót vezette és közvetlen ezután egy földközi-tengeri divízió parancsnokává nevezték ki, mellyel 1886-ban részt vett a görög partok blokád alá vételében. Ugyanebben az évben ellentengernaggyá léptették elő és a tengerésztechnikai bizottság vezetésével bízták meg. A következő év nyári hadgyakorlatán hajórajparancsnokként a teljes flotta parancsnokságát látta el. Az 1889-es washingtoni nemzetközi tengerészeti konferencián ő képviselte Ausztria–Magyarországot és a flotta delegációját ő vezette az 1892-es Kolumbusz-ünnepségekre Genovába, majd 1897-ben Viktória brit királynő trónra lépésének 60. évfordulójának ünnepségére. Miután 1892-ben altengernaggyá léptették elő, 1897 októberében átvette a haditengerészet parancsnokának, Daubelsky von Sterneck tengernagynak a képviseletét. Annak 1898. december 12-én bekövetkezett halála után utódja lett a haditengerészet parancsnokaként, és a császári és királyi hadügyminisztérium tengerészeti szekciójának vezetőjének nevezték ki. 1899. május 1-én léptették elő tengernaggyá. 1902-ben az osztrák birodalmi tanács felsőházának tagja lett. A haditengerészet élén töltött közel hét év és 54 éves szolgálati idő után 1904. november 1-én saját kérésére nyugdíjazták. Ezt követően idejét főként Görzben töltötte. 1905 januárja és márciusa között meghívott bizottsági tagja volt annak a Párizsban összeült nemzetközi bizottságnak, mely öt tengernagy elnökletével az 1904. október 21-22-ei doggerbanki incidenst volt hivatott kivizsgálni és a brit halászhajókat ért tüzérségi tűzért való felelősséget megállapítani. Spaunt császári és királyi titkos tanácsossá nevezték ki. A szolgálatainak különleges elismeréseként róla nevezték el az Admiral Spaun gyorscirkálót. Ezzel Spaun lett az egyetlen olyan Habsburg-házon kívüli névadója egy k. u. k. hadihajónak, aki után még életében nevezték el a hajót. A bécsi Hadtörténeti Múzeum haditengerészettel foglalkozó termében (Marinesaal) látható egy olajfestékkel készített portréja. Jegyzetek
Fordítás
Forrás
Külső linkek A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann von Spaun témájú médiaállományokat.
Kapcsolódó szócikkek
|
||||||||||||||||||||||||||
.png)
Portal di Ensiklopedia Dunia
