Helgoland

Ez a szócikk a német szigetről szól. Hasonló címmel lásd még: Helgoland (egyértelműsítő lap).

Helgoland
Ország	Németország
Népesség
Teljes népesség	1253 fő (2023. dec. 31.)[1]
Terület	4,21 km²
Tengerszint feletti magasság	40 m
Legmagasabb pont	Pinneberg
Időzóna	UTC+01:00 UTC+02:00
Elhelyezkedése
Helgoland Pozíció Németország térképén
é. sz. 54° 10′ 57″, k. h. 7° 53′ 07″54.1825, 7.8852777777778Koordináták: é. sz. 54° 10′ 57″, k. h. 7° 53′ 07″54.1825, 7.8852777777778
Helgoland weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Helgoland témájú médiaállományokat.

Helgoland (fríz nyelven Deät Lun, a.m. „Föld”,[2] angolul régebben Heligoland) sziget az Északi-tengeren, Németország egyetlen igazi nyílt tengeri szigete. Két részből áll, a nagyobbik főszigetből, és a kisebbik, úgynevezett Dünéből. Rendszeres hajójáratok közlekednek Cuxhaven, Bremerhaven és Böse felé. Vámszabad területnek minősül, így nyaranta sok turista keresi fel.

Földrajza

A szigetek a Pinnenbergi kerülethez tartoznak, ami Schleswig-Holstein tartomány nyugati részén található. Fekvését tekintve 70 km-re délnyugatra terül el a német-dán határon fekvő Sylt szigetétől és 43 km-re nyugatra az Eiderstedt-félszigettől. Az Elba torkolatától 62 km, a Cuxhavennél lévő partok pedig csak 42 km messzeségben találhatóak.

A fősziget

A fősziget tulajdonképpen két részre osztható, a keleti egynegyed rész lapályos terület sűrű beépítettséggel, ahol a strand és a kikötő is elhelyezkedik. A nyugati, nagyobbik terület az Oberland, magyarul kb. Felvidéket jelent. Az alacsonyabb részt Unterlandnak, vagyis Alvidéknek hívják. A felvidéki részt éles határvonal választja el az alsótól, hirtelen szökken a magasba és délnyugaton éri el a csúcsot kb. 56 méterrel a tenger szintje felett. A felvidék meredek sziklafallal esik a tengerbe, ezért a nyugati részt sokkal többet támadják a hullámok, már csak az uralkodó nyugatias irányú szelek miatt. Az abszolút magasságrekordot azonban a szigettől különálló sziklaszirt, a Lange Anna (Hosszú Anna) tartja, amely 61,3 méter magas.

A Düne

A kisebbik sziget, a Düne (jelentése ugyanaz, mint magyarul: dűne) egy 1 km-re fekvő kicsiny strand- vagy homoksziget, amelyet egészen 1721-ig természetes földnyelv kapcsolt a főszigethez. Akkor ez viharban megsemmisült, azóta nem lehet száraz lábbal átkelni a két sziget között. A Dünén található a sziget repülőtere, kempingezőhely, valamint egy faházas falu is.

Éghajlata

A sziget éghajlati diagramja

Tipikusan óceáni éghajlat jellemzi, annak minden sajátosságával együtt. Sok eső, nem túl magas évi hőingás a két legfőbb ismérv, de van ezen kívül egy nagyon jó tulajdonsága az itteni levegőnek: mentes a pollentől, így kiváló üdülőhely az allergiásoknak.

A tél az egyik legenyhébb Németországban +2 °C-kal, ritka a –5 °C alatti hőmérséklet. Az Észak-Atlanti áramlás melegítő hatásának következtében a tenger 5 °C-os átlaghőmérsékletű még télen is, ami melegebb a hasonló szélességi körök átlagánál, soha nem fagy be. Kelet-északkeleti irányból betörhetnek az orosz sztyeppék felől hideg, illetve nyáron meleg szelek, ezáltal akár 10 °C-kal melegebb is előfordulhat, mint a tőle délkeletre fekvő, szárazföldi Hamburgban.

A köd gyakori vendég errefelé, főleg télen, és a tavasz is csak későn kezdődik, érzékelhetően csak májustól emelkedik a hőmérséklet. Nyáron a levegőé 20 °C fok fölé, a tengervízé a legmelegebb időszakban (augusztus) 16-17 °C-ig. Az ősz a legnedvesebb időszak, ezekben a hónapokban 15-20 napon át esik az eső. Az átlagos évi középhőmérséklet 9 °C körüli (ez az észak-magyarországi síksági területek átlaga), míg a csapadék 700mm körüli. Hó ritkán fordul elő.

Helgoland madártávlatból (1890 - 1900 között készült színezett litográfia).

Történelem

A szigetet a kora középkortól a frízek lakják. 1402 és 1714 között a schleswigi területekkel együtt Dánia fennhatósága alá került. 1814-ben a britek szerezték meg. Napóleon kontinentális zárlata idején Nagy-Britannia számára létfontosságú volt a jelentős csempészetet lebonyolító sziget. Helgolandot Németország a kelet-afrikai Zanzibár szigetéért kapta meg cserébe, a Helgoland–Zanzibár-egyezmény keretében. Az átadást megpecsételő kézfogásra 1890. augusztus 10-én került sor Sir Barkley angol kormányzó és a csónakból partra szálló II. Vilmos császár között. Az Elba torkolatában, stratégiai helyen fekvő szigetet az első és a második világháború idején valóságos erőddé építették ki. A hadiflotta bázisául szolgáló szigeten a sziklába hét emelet mélyen alakítottak ki bunkerrendszert. 1945. április 18-án közel ezer angol repülőgép emiatt bombázta le a szigetet. A háborút követően, a megszálló britek a lakosságot kitelepítették, majd két évvel a bombázás után 1947. április 18-án a sziklaüregeket berobbantották. Eredetileg az egész szigetet el akarták tüntetni a föld színéről, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Ezután 1952-ig a Brit Királyi Légierő gyakorlótérnek használta a szigetet, a lakosság csak ekkor térhetett vissza.

Politika

Helgoland a Düne felől nézve

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Közlekedés

A szigeteket légi, illetve vízi úton lehet megközelíteni. A sziget nem része a Schengeni övezetnek.

Közúti közlekedés

A német közlekedési szabályok alapján tilos a gépjármű és a kerékpáros közlekedés.[3]

Víziközlekedés

A turistaszezonban naponta több hajójárat, fürdőhajó és gyorsjáratú katamaránok is járnak a német északi-tengeri kikötőkből Helgolandra. Főleg Cuxhavenből, Wilhelmshavenből és Bösum szigete a fő kiindulópontok. A téli időszakban, főleg októbertől márciusig drasztikusan csökken a hajóforgalom, a fürdőhajók egyáltalán nem, a katamaránok nagy része nem jár. A mellékidőszakokban a hajókon nagyrészt csak a sziget lakói, illetve azok rokonai, ismerősei utaznak, ami télen egyébként is veszélyesebb. Normál hajóval Cuxhavenből az út 130 perc, gyorsabb járatú katamaránokkal vagy szárnyashajóval 70 perc.

Látnivalók

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Madárvilág

Szulák, lummák és csüllők a sziklán

A Hosszú Anna szikla

Tavasszal a sziget nyugati részén függőlegesen magasba emelkedő, vörös és fehér rétegekből álló homokkő falon sok ezer pár tengeri madár fészkel. A szorosan egymás mellett sorjázó fészkek többségét a sirályfélék közé tartozó csüllők és az alkafélék közé tartozó fekete-fehér tollazatú lummák lakják. Kisebb számban alka és északi sirályhojsza is költ a sziklaperemeken. Az utóbbi évtizedekben visszatelepedett a korábban kipusztult szula is. A sziklákon fészkelő madárfajok állományai a következőképpen alakultak az elmúlt években:

Faj	2002	2003	2004	2005	2006
sirályhojsza	100	116	92	121	102
szula	130	145	190	200	222
heringsirály	0	2	4	2	6
ezüstsirály	153	138	92	95	103
csüllő	7968	8449	7195	6514	6974
lumma	2212	1978	2388	2450	2655
alka	17	12	17	18	18
dankasirály	4	7	3	13	8

Az atlanti partvidék mentén zajló madárvonulásban a sziget jelentős forgalmat bonyolít le. Emiatt 1909-ben Helgolandon Hugo Weigold madárvártát alapított. A Felföld gyér bozótosaiban sok ezer énekesmadár keres menedéket, pihenőhelyet, ezt kihasználva tudják befogni és meggyűrűzni őket. A nagy tömegben vonuló gyakori fajok mellett kelet-ázsiai, szibériai ritkaságok is előfordulnak, ami azzal magyarázható, hogy egyes példányok rossz irányba indulnak el a telelőhelyükre vezető úton. A madárfogáshoz egy nagyméretű, tölcsérszerűen keskenyedő eszközt fejlesztettek ki, amelyet máshol is többnyire szigeteken alkalmaznak és közkeletű neve "Helgoland-csapda".

Források

A St. Nicolai templom

• Martin Bahr et al.: Das Neue Helgoland. Christian Wolff Verlag, Flensburg 1962
• George Drower, Heligoland – The True Story of German Bight and the Island that Britain Betrayed, Haynes / Sutton Books 2002, ISBN 978-0-7509-2600-3
• Federico Foders: Helgolands Wirtschaft am Scheideweg. Kieler Arbeitspapier Nr. 434, Kiel 1990
• Kurt Friedrichs: Umkämpftes Helgoland. Der Leidensweg eines Inselvolkes. Helgoland 1988, ISBN 3-926151-10-2
• Claude Fröhle, Hans-Jürgen Kühn: Hochseefestung Helgoland. Eine militärische Entdeckungsreise 1891–1922 und 1934–1947. Fröhle-Kühn, Herbolzheim 1998, ISBN 3-9805415-1-7
• Roland Hahnewaldt: Insel Helgoland. Rump, Bielefeld 2005, ISBN 3-8317-1373-1
• Clas Broder Hansen: Die deutschen Passagierschiffe 1816–1990. Gräfelfing 1990
• Michael Herms: Flaggenwechsel auf Helgoland – Der Kampf um einen militärischen Vorposten in der Nordsee, Ch. Links Verlag, Berlin 2002, ISBN 3-86153-260-3
• Katrin Hüppop - Ommo Hüppop: Die Naturschutzgebiete „Lummenfelsen der Insel Helgoland“ und „Helgoländer Felssockel^[halott link]“. Seevögel Sonderband, 2007.
• Erich Lüth: Helgoland, die unzerstörbare Insel. Ullstein Verlag, Berlin 1984, ISBN 3-548-20424-4
• Jürgen Klimpel: Die neuzeitliche Entwicklung der Inselgemeinde Helgoland unter besonderer Berücksichtigung des Fremdenverkehrs. Inauguraldissertation, Bern 1965
• Karl. B. Kühne: Seelotsen. Geschichte der Lotsenbrüderschaft Elbe 1574–1975. 400 Jahre im Dienste der Seeschiffahrt. Norderstedt 1975
• Nemeskéri Antal: Az Északi-tenger vörös szigete: Helgoland. Föld és ég, 1990.12.
• Helmuth Nöckel: Feuer über Helgoland. Husum-Rosendahl 1972
• Albert Panten: Helgoland im Mittelalter. Geschichte und Umfang, Zeugnisse, Karten und Überlegungen zum Helgoland des Mittelalters. Evangelische Kirchengemeinde, Helgoland 2002
• Henry Peter Rickmers, Frank Woosnam: Helgoland, eine Insel auf dem Wege nach Europa. Otterndorf 1992, ISBN 3-924239-19-3
• Alex Ritsema, Heligoland, Past and Present, Lulu.com 2007, ISBN 978-1-84753-190-2
• Benno Eide Siebs, Erich Wohlenberg: Helgoland und die Helgoländer. Kiel 1953 (überarbeitete Fassung von 1928, Mitarbeit von Ferdinand Holthausen)
• Herbert Szezinowski: Friedenskampf um Helgoland. VMB, Frankfurt 1985, ISBN 3-88012-709-3, ISSN 01734733
• Gottfried Vauk: Naturdenkmal Lummenfels Helgoland. Niederelbe Verlag, Otterndorf/Helgoland 1985. ISBN 3-924239-05-3
• Erwin Weber: Chronik der Insel Helgoland. (Bände I bis IV/2), Otterndorf 1998, Nachdruck des Typoskripts von 1944 (NS-orientiert).
• Thomas Willke: Wieder Hummer vor Helgoland. In: Bild der Wissenschaft, 7/2005, S. 20–25

Jegyzetek

1. Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
2. Helgoland az Északfríz Adatbank honlapján Archiválva 2009. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben(németül)
3. § 50 StVO 2013 - Einzelnorm (német nyelven). www.gesetze-im-internet.de. (Hozzáférés: 2018. február 21.)

További információk

• Helgoland hivatalos oldala (németül)
• Helgoland-Múzeum és a James Krüss-Múzeum (németül)
• ARD 60 Jahre Kriegsende – Die Bombardierung der „Festung” Helgoland (németül)
• Helgoland: 18. April 1947: Die Sprengung (németül)