|
Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár
A Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár (rövidített nevén HFSZ) a 20. századi Magyarország egyik legjelentősebb gyapjúipari textilgyára volt. ElhelyezkedéseA gyár a korábbi alapítású Fegyver- és Gázkészülékgyár déli részén, a Soroksári út – Szabadkai út – Gubacsi út által határolt területen helyezkedik el (Soroksári út 164. szám). TörténetA vállalatot egy cégcsoportból alakult részvénytársaság alapította 1922-ben. Az alapító cégek a következők voltak:[1]
A részvények 50%-a a magyar, 50%-a német–holland csoport tulajdonát képezte. Ezek további három részvénytársaságot hoztak létre, ezek egyike volt a Hazai Fésüsfonó Rt. A másik két részvénytársaság az ingatlant adta ill. az elektromos energiát biztosította az újonnan alapított textilgyárnak. A fonalakat jelentős részben Ausztráliából behozott gyapjúból állították elő. A termékeket főleg a hazai piacon értékesítették, mert a fejlett nyugat-európai országok hasonló termékeivel nem tudták felvenni a versenyt. Az előállítási és értékesítési költségek magasabbak voltak, mint a hasonló német vállalatoknál, csak az alacsony munkabérek biztosították a nyereségességet. A gyárépületeket Quittner Ervin és Györgyi Dénes tervezte.[2][3] 1931–1932-ben megvalósították a gyártelep teljes vertikalitását: a gyapjúmosástól a kikészítésig minden technológiai lépcsőt megvalósítottak, beleértve a fésülést, amivel monopolhelyzetet vívtak ki az ország akkori gyapjúiparában. Kezdetben szinte teljesen végben színezett szöveteket gyártottak és hoztak forgalomba, de 1931-ben fonalfestödét is létesítettek, amivel lehetővé vált mintás divatcikkek gyártása is. A verseny megakadályozása érdekében 1930-ban a HFSZ, a csepeli Magyar Posztógyár és a győri Richards Finomposztógyár kartell megállapodást kötött a gyapjúszövetek ár- és eladási feltételeiről, majd az 1937-ben megújított kartell megállapodásban a termelést is felosztották. Az ún. Fésüsfonal Egyezmény tagjai a HFSZ, a Csepeli Fésüsfonalgyár, a Kistarcsai Fésüsfonógyár, a Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyár, az Első Rákospalotai Kötő-szövőgyár és a Soproni Fésüsfonógyár voltak. A megállapodás szerint a tagok nem alapíthattak új belföldi gyárakat és a közösen megállapított áraknál olcsóbban nem hozhatták forgalomba termékeiket. A vevőket csoportokba osztották és kvóták szerint szolgálták ki. A kartell 1947. december 13-ig állt fenn. 1940-től a gyapjúgyárakat kötelezték arra, hogy a tiszta gyapjú mellett másfajta nyersanyagokat is használjanak. Ez oda vezetett, hogy 1942-től még papírfonal feldolgozására is sor került. A német kézben levő vállalati részvények repatriálásáról 1942-ben kormány szinten is tárgyaltak, de a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár Rt. részvényeit nem lehetett kivenni a német csoport kezéből, így a II. világháborút követően a vállalat vagyonának jelentős részét elvesztette és a potsdami szerződés értelmében a Szovjetunió tulajdonába került. 1953-ban kapta vissza a magyar állam. Az iparvezetés 1963-ban a Kistarcsai Fésüsfonógyárat, 1973-ban az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyárat olvasztotta be a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyárba. 1990–1991-ben a több gyáregységből álló vállalat részvénytársasággá alakult, majd több korlátolt felelősségű társasággá (kft.-vé) bomlott szét. Maga az eredeti Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár Rt. 1991-ben felszámolás alá került. Az utódtársaságok, a Woolstar–Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár Kft., a Váci Fonó Kft., a Pomázi Fonó- és Szövő Kft. és a Bodajkfil Fonalgyártó és Kereskedelmi Kft., azóta sajnos mind tönkrementek és megszűntek. KéptárForrás
Egyéb irodalom
Egyéb kapcsolódó hivatkozások
Kapcsolódó szócikkek |
||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
