|
Hauszák
 A hauszák Nyugat-Afrika legnagyobb etnikai csoportja. Elsősorban a Száhil övezetben és Nigéria, Niger szudáni régiójában élnek, továbbá jelentős számban vannak jelen Kamerun, Elefántcsontpart, Csád, Togo, Ghána,[1] Szudán és Szaúd-Arábia területén. Egyes csoportjaik az Atlanti-óceán partján telepedtek meg Lagos és Cotonou környékén, illetve az észak-afrikai Líbia területén. Különálló népnek nem tekinthetők,[2] hamita négerek, akik a hausza nyelvet beszélik, amely az afroázsiai nyelvcsaládba sorolható. Nyelvük az észak-afrikai berberekéhez és az ősi egyiptomiakéhoz hasonlítható. Hagyományos megélhetésük a földművesség. Ugyanakkor a hausza népek a történelem folyamán fontos szerepet játszottak a Szaharán túli kereskedelemben. Legnagyobb részük muzulmán, kevesen az afrikai törzsi vallások követője. TörténetükValószínűleg a hauszák és a velük rokon törzsek a Szahara legdélibb részén élő népek utódai. Őseik amint a fűtakaró csökkent és a Szahara folyamatosan elsivatagosodott, dél felé vonultak, hasonlóan a berberekhez és az egyiptomiakhoz, akik a Szahara kiszáradásával párhuzamosan a Szahara északi határának vonalát követték. Ma ezeket a népeket a hatalmas kiterjedésű sivatag választja el egymástól. A középkorban a hauszák fontos politikai csoportot alkottak. Ekkor hét államuk volt: Kano, Zaria, Daura, Gobir, Katszina, Biram és Rano. Ezen államok mindegyike egyetlen alapító hét fiától származik. Az államok területe kiterjedt a szomszédos területekre is. A 19. században a szomszédos fulbék szálláshelyeire törtek. Ezt követően a hausza államok kis törzsekre bomlottak szét. Ezután már csak néhány erősebb hadvezér vagy törzsfőnök tudta rövid időre nemzetté formálni a törzseket. NépcsoportjaikA következő nagyobb népcsoportjaikat különböztetjük meg:
A népességA hausza nyelvet elsődleges nyelvként mintegy 34 millió ember, második nyelvként mintegy 18 millió ember beszéli, összesen kb. 52 millió ember.[3] A hausza nyelvet beszélő lakosság országonként 2011-ben:[4][5]
Hausza építészet Külsőleg a hausza építészet egyszerű, bár az épületek belsejében sokféle dekoratív motívum látható. A hausza épületeket a kiterjedt fafelhasználás különíti el az inkább nyugati, tisztán iszaptégla építészettől. Elképzelhető, hogy ennek a stílusnak az eredete a szőnyeggel borított sátrakból származik, ahol a szőnyegfalakat fokozatosan felváltották a földfalak. A hasonlatosság a hausza építészet egyik legjellemzőbb tulajdonságának, a bordázott kupolának a kiterjedt használatában nyilvánul meg. Ezeket a kupolákat négyzet alakú vagy kör alakú alapra lehet helyezni, vagyis egyetlen központi pontot vagy egy központi négyzetet hozhatnak létre a bordák metszéspontjában. A fából készült bordákat – általában akácfát – ezután sárral tapasztják, absztrakt díszítésekkel borítják. A sík tetőt könnyű sárfalak építésével érik el a bordák tetején a középső és a külső fal között, így a bordákat óriási elemekké vagy hajlított belső profilú merevítőkké alakítják. Ez elsősorban azokban a régióban szükséges, ahol a nagy esőzések gyakorlatilag lehetetlenné teszik a lapostetőket. Ennek egyik érdekesebb eredménye, ahogy az iszlám vallás által előírt téglalap vagy négyzet alakú ház megjelenésének megőrzése érdekében a nádfedeles épületek homlokzatait felépítik. Ezeket a sárból épített homlokzatokat az ajtók feletti bonyolult arabeszk minták élénkítik.[6][7] Jegyzetek
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Hausa people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Források
További információkKapcsolódó szócikkek |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
