Hatanga

Hatanga
A Hatanga és szülőfolyói, a Heta (északon) és a Kotuj (délen) vízgyűjtő területe
Közigazgatás
Országok	Oroszország
Földrajzi adatok
Hossz	227 km
Vízhozam	3320 m³/s
Vízgyűjtő terület	364 000 km²
é. sz. 71° 55′ 00″, k. h. 102° 05′ 50″71.916666666667, 102.09722222222
Torkolat	Laptyev-tenger
é. sz. 73° 07′ 56″, k. h. 106° 08′ 31″73.132222222222, 106.14194444444
Elhelyezkedése
A Hatanga folyó vízgyűjtő területe
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatanga témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Hatanga (oroszul: Хатанга) folyó Oroszországban, Kelet-Szibéria északnyugati részén, a Krasznojarszki határterület északi vidékén.

Nevének jelentése evenki nyelven: nagy víz.

Földrajz

Hossza: 227 km, vízgyűjtő területe: 364 000 km^2. Évi közepes vízhozama: 3320 m^3/s.

Két folyó: a Heta (hossza 604 km) és a Kotuj (hossza 1409 km) találkozásánál kezdődik.

(Egy korábbi ismertető a Hatanga kezdetének nem a Kotuj-Heta, hanem a Kotuj és a Mojero folyó találkozását tekinti, a Heta pedig a legnagyobb mellékfolyóként szerepel.)[1]

Vízgyűjtő területe hosszához képest hatalmas (Magyarország területénél csaknem négyszer nagyobb.) A két folyó ugyanis, melyek egyesülésével keletkezik, a Hatangánál jóval hosszabb, mindkettő a Putorana-fennsíkon ered.

Alföldi jellegű folyó. Az Észak-szibériai-alföldön, széles völgyben északkelet felé folyik és a Laptyev-tenger Hatanga-öblébe ömlik. Torkolati részén 120 km hosszan elnyúló tölcsértorkolatot képez. Végig hajózható, de a hajózási időszak nagyon rövid.

Szeptember végén, október első felében befagy, jégpáncélja június elején enged fel.

Partján jelentősebb település a folyóéval azonos nevű Hatanga (kb. 3000 fő), kikötő. Repülőtere van, 2006 végéig járási (rajon-) székhely volt.

Mellékfolyói

• Balról: Nyizsnyaja, Bludnaja, Popigaj
• Jobbról: Novaja, Malaja Balahnya

Források

• A. A. Szokolov: Gidrografija SZSZSZR (orosz nyelven). Gidrometeizdat, 1952. (Hozzáférés: 2010. július 29.)
• Hatanga (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia. (Hozzáférés: 2010. július 29.)

1. A. A. Szokolov: Gidrografija SZSZSZR (orosz nyelven). Gidrometeizdat, 1952 (Hozzáférés: 2010. július 27.)