Harry Nyquist
Harry Nyquist (teljes nevén: Harry Theodor Nyqvist, családi nevének eredeti helyes ejtése /nükviszt/, azonban leggyakrabban angolos kiejtéssel: /nájkviszt/) (Kils, Värmland tartomány, Svédország, 1889. február 7. – Harlingen, Texas, 1976. április 4.) svéd származású amerikai villamosmérnök, fizikus, aki jelentősen hozzájárult a villamosságtan és a kommunikáció elméletéhez. Ezen belül különösen a négypólus elmélethez és a mintavételezés elméletéhez. Származása, családjaA svédországi Värmland tartomány Kils község Nilsby kerületének Stora Kil-i plébániájában[5] született Lars Jonsson Nyqvist (született 1847-ben) és Katrina Eriksdotter (született 1857-ben) fiaként. Hét testvére volt: Elin Teresia, Astrid, Selma, Harry Theodor, Aemelie, Olga Maria és Axel. 1907-ben telepedett le az Egyesült Államokban. Magasabb szintű tanulmányai1912-től járt az Észak-Dakotai Egyetemre, ahol 1914-ben főiskolai (BS), majd 1915-ben egyetemi villamosmérnöki (MS) végzettséget szerzett. Egyetemi doktori (Ph.D.) fokozatát fizikában szerezte meg a Yale Egyetemen 1917-ben. Élete, munkásságaAz AT&T amerikai távközlési nagyvállalat Fejlesztési és Kutatási részlegén helyezkedett el 1917-től, és ott dolgozott 1934-ig, majd 1954-es nyugdíjba vonulásáig a Bell Laboratóriumban (Bell Telephone Laboratories) végzett kutatásokat. A Bell Laboratories mérnökeként Nyquist jelentős munkát végzett a hőzaj („Johnson-Nyquist-zaj”), továbbá a visszacsatolt erősítők stabilitásának kérdéseivel foglalkozó kutatásaival, a távíró,[6] a telefax, a televízió és más fontos kommunikációs rendszerek problémáinak feltárásával és megoldásának megalapozásával. Herbert E. Ives segítségével fejlesztette ki az AT&T első, 1924-ben bemutatott faxkészülékét. 1932-ben mára klasszikussá vált tanulmányt jelentetett meg a visszacsatolt erősítők stabilitási kérdéseiről. A Nyquist stabilitási kritérium megtalálható a visszacsatolás és vezérlés elméletéről szóló összes tankönyvben. Korai elméleti munkája az információ továbbítás sávszélességi követelményeinek meghatározására irányult. Claude Shannon később ezekre alapozta munkásságát, ami az információelmélet kidolgozásához vezetett. Nyquist ehhez elsősorban azzal a felismeréssel járult hozzá, hogy a távíró (távgépíró) csatornán másodpercenként átmenő független impulzusok hibamentes átviteléhez a csatorna sávszélességének legalább ennek kétszerese szükséges (hertzben megadva),[7] és publikálta is ezeket az eredményeit a szakirodalomban. A Certain factors affecting telegraph speed (~A távíró sebességet befolyásoló tényezők) 1924-ben, a Certain topics in Telegraph Transmission Theory (~A távgépíró átvitel elméletének egyes kérdései) 1928-ban jelent meg. Ezt a szabályt azóta Nyquist-Shannon mintavételi tételként emlegetik. Nyugdíjba vonulása után a texasi Pharrban élt. 1976. április 4-én hunyt el a texasi Harlingenben. Díjai, elismerései
A nevét viselő természettudományos és műszaki fogalmak
Néhány fontosabb publikációja
Fordítás
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia