Harkai Schiller Pál
Harkai Schiller Pál (Budapest, 1908. november 4. – Amerikai Egyesült Államok, 1949.) magyar filozófus és pszichológus. 1936-ban a budapesti egyetemen megszervezte a Lélektani Intézetet. ÉletpályájaFilozófiából doktorált a budapesti egyetemen 1930-ban. Kutatási tapasztalatokat szerzett Ranschburg Pál budapesti intézetében, majd a Berlini Egyetemre ment, Wolfgang Köhler[3] gestaltpszichológus intézetében folytatott tanulmányokat. 1936-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett a budapesti egyetemen, s megszervezte a Lélektani Intézetet és a Magyar Pszichológiai Társaság gyakorlati lélektani szakosztályát. Szerkesztette a Lélektani tanulmányok c. könyvsorozatot, mely az általa vezetett Lélektani Intézet kiadványa volt. Harkai Schiller Pál tanulmányaiban hasznosította Wolgang Köhler, Jean Piaget, Karl Bühler tanításait. 1930 és 1940 között Magyarországon Kiss Tihamér Lászlóval és Várkonyi Hildebrand Dezsővel együtt Jean Piaget tanításainak népszerűsítői voltak. Részt vállalt a Honvéd Képességvizsgáló Intézet alapításában, a MÁV és még néhány nagyüzem pszichotechnikai állomásának berendezésében.[4] A második világháború alatt a kolozsvári egyetemre ment tanítani, 1947-ig tanított ott, el kellett jönnie, mint nemkívánatos személynek, ekkor 1947 telén emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. Alig két év múltán síbalesetben vesztette életét. Több posztumusz tanulmánya jelent meg, egyebek közt egy Alpha nevű nőstény csimpánzzal folytatott rajzkísérleteiről is, amelyek sok vitát váltottak ki a rajzfejlődés biológiai alapjairól.[5] Fontosabb művei
Emlékezete
Társasági tagságJegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia