|
Hangutánzó szóA hangutánzó szó állati, emberi vagy természeti hangjelenséget felidéző lexikális elem.[1] Nem tévesztendő össze a hangjelenség tulajdonképpeni, nem nyelvi utánzása a hangutánzó szóval, ugyanis az utóbbi beilleszkedik a nyelv fonológiai rendszerébe, és olykor a nyelvtani rendszerébe is.[2] Jellegzetes vonása a hangutánzó szónak az, hogy természetes motivációja lévén, kivételt képez azon szabály alól, mely szerint a nyelvi jel általában önkényes, azaz nincs kapcsolat a hangtani alak és aközött, amit jelent.[3][4] A hangutánzó szó körülhatárolásaA hangutánzó szó körülhatárolása nem egységes különböző nyelvek grammatikáiban és különböző nyelvészeknél. A magyar nyelv grammatikáiban megtalálható egyrészt a „hangutánzó mondatszó” terminus,[1] másrészt a „hangutánzó szó”, amely alatt a hangjelenségeket felidéző igéket, főneveket és más szófajokhoz tartozó szavakat értik.[3][5] Más nyelvekben a „hangutánzó mondatszó”-nak a görög ὀνοματοποιία, az angol nyelvben onomatopoeia alakban használt szó felel meg,[6] de alatta nemcsak mondatszót értenek, hanem a mondatszó alakjával mondatba illeszthető szót is. Egyes grammatikákban a hangutánzó mondatszót az indulatszó egyik kategóriájának tekintik, például a francia nyelv grammatikáiban,[7] a horvát nyelvéiben,[8] a szerb nyelvéiben,[9] a román nyelvéiben.[10][11][12] Magyar grammatikákban ingadozás tapasztalható a kérdésben. Például Gerstner 2006 megemlít hangutánzó indulatszavakat a hangutánzó szavakról szóló alfejezetében, mely ilyen igékről és főnevekről szól, de nem foglalkozik velük az indulatszavakról szóló alfejezetében. A. Jászó 2007 külön mondatszó-kategóriákként kezeli az indulatszavakat és a hangutánzó mondatszókat,[13] de nála is megjelenik a „hangutánzó indulatszó” terminus a gyermeknyelvről szóló fejezetben.[14] Több nyelvészeti szótárban is látszik ilyen ingadozás. Például Bussmann 1998 azt állítja, hogy „az indulatszavaknak gyakran hangutánzó jellegzetességeik vannak”,[15] de a hangutánzó mondatszót nem határozza meg mint az indulatszó egyik kategóriáját.[6] Dubois 2002-ben sem jelenik meg a hangutánzó mondatszó az indulatszó egyik kategóriájaként,[16] viszont az „interjection” szócikkben megemlíti, hogy egyes indulatszavak hangutánzó mondatszókból származnak.[17] Crystal 2008-ban nincs szócikk a hangutánzó mondatszóról, és az „interjection” szócikkben sem említi meg.[18] Nem tisztázott, hogy az indulatszavak közé tartoznak-e olyan emberi artikulálatlan hangos megnyilvánulások, amelyek más szófajokhoz tartozó szavakkal kifejezett mondatszók szinonimái, például az írásban ühüm-ként visszaadott igen értékű. Balogh 1971 az ilyeneket hangutánzó szavaknak tekinti,[19] A. Jászó 2007 pedig az indulatszókkal rokonoknak nevezi.[1] A körülhatárolás kérdéséhez tartozik az állatok hívására, terelésére és űzésére használt szavak státusza is. Egyesek az indulatszókhoz sorolják őket: sicc,[20] (horvátul)/(szerbül) šic,[21] (románul) zât.[22] Gerstner 2006 szerint ezek „az indulatszavak és a hangutánzó szavak […] sajátos csoportját alkotják”.[23] Felidézett hangokA hangutánzó mondatszók a következő kategóriákba tartozó hangokat adják vissza:[1]
A hangutánzó mondatszókat gyakran használják ismételten ugyanabban az alakban vagy kisebb változásokkal: pí-pí-pí,[24] kipp-kopp.[1] Egyes nyelvészek ezeket összetett szavaknak tekintik: (románul) gogâlț-gogâlț (nyelés hangjának utánzása), pif-paf-puf.[25] Több nyelvben a hangokat azonosan vagy hasonlóan adják vissza, de nem mindegyikben, és olykor a különbségek nagyon jelentősek, annak dacára, hogy a hangutánzó szavaknak természetes motivációjuk van. Példák a kakas hangjára:[26]
Az onomatopoeia mondattani viselkedéseÁltalában mondatszói alakjában a hangutánzó szó nem illeszkedik bele a mondatba, de vannak kivételek. Egyes nyelvekben mondattani funkció nélkül jelennek meg mondatban, például (franciául) Tous les insectes ça fait crac quand on les écrase ’Minden bogár a krakk hangot hallatja, amikor rátaposnak’.[44] Ritkábban az onomatopoeia mondatrészként is előfordul. Példák:
Egy olyan nyelv, mint például az angol, amellett, hogy több hangutánzó mondatszót produkál, mint például a francia, könnyebben is illeszti őket eredeti alakjukban a grammatikai rendszerbe. Ez szófajváltással történik, ami következtében a szó a mondattani rendszerbe is beilleszkedik. Például a splash fröcskölést utánzó szóból a splash ’fröcskölés’ főnév és a to splash ’fröcsköl’ ige keletkezik. A magyarban így keletkezett néhány állatnév, mint a csér és a kakukk.[23] Másféle hangutánzó mondatszó is válhat főnévvé, például az óra tiktakja szókapcsolatban. Hangutánzó szavak alkotásaHangutánzó szavak többnyire szóképzéssel keletkeztek, és ezek főleg igék. Gerstner 2006 szerint a magyar nyelvben ezek nem előzőleg létező szavakból jöttek létre, hanem egy hangutánzó előrész és egy képző egyidejű összetapadása útján. Ilyenek például a nyekken, recseg, fütyül, durrog igék. A képzők elhomályosulásával ezekből később a nyekk, reccs, fütty, illetve durr hangutánzó indulatszókat következtették ki.[48] A hangutánzó igéket is lehet a felidézett hangfélék szerint osztályozni:[23]
A legtöbb hangutánzó névszó a hangutánzó igékből képzett, például mindegyik olyan főnév, amely az illető ige cselekvését nevezi meg: mekegés, dadogás stb. Más főnevek létrejöhettek:[23]
Más grammatikákban úgy vélik, hogy hangutánzó mondatszókból képezhetők egyéb hangutánzó szavak: (románul) poc > a pocni ’pattan, pattint, pattog’,[49] vâj > a vâjâi ’zúg, süvölt’,[50] (angolul) splash > splashy ’befröcskölt’, splasher ’kerékpár sárhányója’.[2] Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia
