|
Hajítógép
 A hajítógép avagy katapult mechanikus szerkezet, állványra helyezett hideglőfegyverfajta. A lőpor feltalálása előtt az ókor és a középkor meghatározó ostromgépe illetve tábori tüzérsége volt. A hajítógépek a mechanikus energia tárolására és felszabadítására alkalmas szerkezetek, az egyszerű emberi erővel működtetett lövedékvetőkhöz képest nehezebb lövedékeket, nagyobb távolságra képesek eljuttatni. A hajítógépek legbonyolultabb változatai a trebusék voltak, melyek Szaladin egyiptomi szultán hadseregében óriási szerepet játszottak és a hajítógépek használatának csúcspontját jelentették a szultán Szentföld elleni sikeres hadjáratai, nem sokkal később ugyanis az oszmán haderőben megjelentek az ágyúk, amik aztán az egész világon elterjedtek. Tulajdonságok_vector.svg) A hajítógépekben a mechanikus energia tárolására és felszabadítására különböző szerkezetek szolgálnak, melyeket három fő csoportba sorolhatunk. Ezek: a rugós hajítógépeknél használt rugó, a torziós szálköteg vagy fonat és az ellensúly. A hajítógépeket az ókor és középkor során sok változatban és méretben használták, a görög és római seregek tábori tüzérségétől eltekintve, ezek a szerkezetek a hadviselés hosszantartó ostromainak eszközei voltak. A hajítógépekről fennmaradt írások és illusztrációk felettébb hiányosak és pontatlanok, a szerkezetekből pedig kevés régészeti lelet maradt fenn. Amit a hajító- és ostromgépekről tudunk, annak alapja a gyakorlati régészet és az 1860-as évek óta végzett kutatások, mint például Sir Ralph Payne-Gallwey által felépített és kipróbált szerkezetek voltak. A hajítógépek közös tulajdonsága, hogy működtetéséhez több emberből álló kezelő személyzet szükségeltetett. TípusokRugós hajítógép A rugós hajítógépek egy vagy több rugalmas kar (íjnál kettő) illetve rétegelt falemez erejét használják nyíl vagy kő hajítására. Legelterjedtebb formái az állványra szerelt íjak voltak. A rugós hajítógépek a többi szerkezethez képest alacsony hatásfokúak, ostrom feladatokra teljesen alkalmatlanok. A rekonstruált változatok kisméretű lövedék célba juttatására 146 méter maximális távolságon volt képes. A klasszikusan rugóval működtetett katapultoknak az első világháború lövészárokharcai az újjászületés időszaka volt, a katonák kisméretű katapultokat építettek, hogy gránátokat dobjanak át az ellenség védelmi állásaiba. CatapultaA torziós szálköteggel működő szerkezet, a ókor és a középkor legelterjedtebb és leghatékonyabb ostromgépe volt. A rekonstruált változatokkal végzett kísérletek alapján ezek a szerkezetek akár a 365 méter hatótávolságot is elérhették, az ellensúllyal működtetett hajítógépekhez képest, azonban a lövedékek tömege nem haladta meg a 22 kg-ot. Ballista A ballista nagyméretű számszeríjhoz hasonló szerkezet, melynek erejét két megcsavart szálköteg torziós energiája szolgáltatja. A ballista alkalmas volt nyilak és kövek pontos, alacsony röppályán való célba juttatására. A rómaiak különböző méretű szerkezeteket készítettek tábori használatra és ostromokhoz. A megcsavart szálkötegek ereje akár 400 méter távolságra is képes volt hajítani a ballista kisméretű, legfeljebb 4,5 kg súlyú lövedékét. Ellensúllyal működő hajítógépek Az ellensúllyal működtetett hajítógépek, a többi mechanikus szerkezethez képest, nagyobb hatótávolságon, nehezebb lövedékek kilövésére voltak képesek. A szerkezet gyorsasága és ereje a torziós erővel működtetett katapultokhoz képest elmaradt ugyan, de a hatalmas ellensúly és az erőkar hosszúsága és erős ácsolása lehetővé tette 100 kg-nál nehezebb lövedékek célba juttatását is. A Sir Ralph Payne-Gallwey által épített szerkezet és az elvégzett számítások alapján a becsült legnagyobb változat 9070 kg-ot nyomott és 15,2 méter hosszú hajtókarja akár 136 kg súlyú lövedék elhajítására is képes volt. Ezek a szerkezetek általában túlságosan nehezek voltak tábori használatra, így a harcoló felek csak ostromokhoz állították fel. A hatalmas ellensúly miatt a hajítógép működtetéséhez megfelelő csörlők és segédeszközök mellett is sok ember kellett. TörténeteGörög és római korEurópában az első katapultokat az ókori görögök alkalmazták a Kr. e. 400-300-as években. Arisztotelész (Kr. e. 384 - Kr. e. 322.) az ilyen találmányokról még mint viszonylag újakról ír a Politika c. művében.[1] Archimédesz sok ilyen mechanikus szerkezetet készített Szürakuszai Kr. e. 211 római ostromnál. A római seregek Szürakusza ostromától kezdve kezdtek el ostromgépeket használni a Makedónia, Spárta és Aetolia elleni háborúkban. A rómaiak különböző méretű és fajtájú gépeket alkalmaztak a csatatereken vívott harcok alatt és az ostromoknál. KözépkorA középkorban az 1250-es évektől a trébuchet-k (ejtsd: trebusé) élték rövid aranykorukat, amikor a puskapor használatának elterjedésével a 14. századtól a kovácsoltvas ágyúk vették át az ostromfegyverek szerepét. Ebben az időszakban a katapultok voltak az első fegyverek, melyeket biológiai hadviselésre használtak. A középkori „baktériumháborús” hadviselés lényege, oszladozó állati vagy emberi tetemek bejuttatása az ostromlott vár belsejébe, hogy ott betegségeket, legfőképp pestist terjesszenek. Puskapor utáni időkA katapultokat utoljára első világháború lövészárok harcaiban alkalmazták nagy tömegben, ahol a katonák gránátokat hajítottak a senki földjén keresztül az ellenséges állásokba. A háború kezdeti időszaka után a katapultokat felváltották a fejlett gránátvetők. Kicsiny katapultokat használnak az agyaggalamb lövészet célpontjainak kilövéséhez. Források
Jegyzetek
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Hajítógép témájú médiaállományokat.
|
||||||||||
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
